2014. sze 14.

Halra várva

írta: Hálomlábú Kobla
Halra várva

10492536_10202578667484233_2251239810715527388_n_1410704544.jpg_804x960

Fotó: Tóth Illés 

Mindig is szerettem volna látni a végtelen óceánt. Bármelyiket. A tenger is jó lett volna. Bármelyik.

Az lett volna az egész kívánságban a legfontosabb, hogy egyáltalán ne lássam a túlpartot, de még egy szigetet se a láthatáron. Úgy képzeltem, hogy olyan természetes, de mégis felszabadító érzés lesz, mint a halaknak áramvonalas testtel úszni. Ez biztos rossz hasonlat, mert azt még sosem próbáltam, de nézd meg, hogy élvezik!

 Egy kíváncsi kisgyerek számára inkább bosszantó, ha egy bizonyos teret nem láthat be. Aztán apa, anya elmozdítja a bútort, kinyitja a dobozt és máris látható lesz minden, ami láthatatlan volt. Könnyek is potyognak a kezdeti tudatlanságban, de anya és apa mindenre képes, mindent megmutat a világból.

 Szóval csak egy tengert sikerült elkapnom a maga töretlen végtelenségében tündökölni. Akkorra az illúzióim eltűntek, semmi csodásat nem láttam abban, hogy a szemem sose fog a dolgok mögé látni, hacsak én magam nem mozdulok vagy mozdítok el valamit. Ott álltam bambán és tehetetlenül, tehát a természetesség, de még a felemelő érzés sem környékezte meg az erre éhes lelkemet. Mégis anyát és apát vártam, hátha a bolygó két oldalát megfogták, és lassan de biztosan a horizonton túli tájat forgatják felém. De a tenger csak hullámzott, ahogy szokott, a Föld pedig maradt a pályáján.

Gyere, apa mindenható keze még elér két gombóc óriási, földgömb méretű fagyit mézes tölcsérben.

Moha

  ------------------------------------------------------------------------------------------------------------ 

Amikor bugyborékolva bevérzik a víz felszíne, akkor legalább olyan hiábavalónak tűnik a horgászás, mint egy finnugrisztikai szeminárium. Mindenki tudja, a habzó vér tüdőlövést sejtett. A halaknak azonban nincs tüdejük. Különben is ki az a marha, aki hajnali órákban a partról lövöldözik a vízbe. A hal nem mellesleg finnugor eredetű szavunk. A horgászás meg unalmas. A friss rántott hal viszont felülmúlhatatlan.  A tüdőlövés ellenben rém kellemetlen.  Mert nem elég, hogy fáj – a fájdalom az egyetlen jele annak, hogy még ülünk – de még a levegő is csak egyre fogy. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy a víz alatt vagyunk, akkor az ember – vagy a tüdőshal – kínjainak leírásához lehetetlenség megfelelő jelzőket találni.  És akkor elsétál a háttérben egy karikás szemű másnapos bohóc, akinek ömlik a vér a mellkasából, miközben fahangon azt kántálja: fekete ló lassan megy a tó szélén.

Lábjegyzet: ez mansi nyelven így hangzik: Petge lou lasinen manl tou szilna. 

  ------------------------------------------------------------------------------------------------------------ 

Gyerekem! Köztudott, hogy a nagy halra többször lehet menni, de csak egyszer lehet kifogni. Tudni kell, hogy a nagy hal ravasz. Kiszagolja a csapdát. Szinte lehetetlen elkapni. A nagy hal kifogásához így a dolgok együttállása szükséges. Megfelelő eszközök, hely, idő, társaság. Nézzük sorban gyerekem. Megfelelő eszközök. Ebbe beletartozik a bot (bojlizó távdobó), orsó (nyeletőfékes), damil (süllyedő zsinór), a fenekező súlya (csúszóra szerelt waggleros), horog (hosszúszárú, erősített, füles), csali. A csalit megfelelő hittel kell elkészíteni. Gyerekem, a helyet csak úgy tudjuk belőni, ha kutatunk, érdeklődünk, figyelmesen hallgatunk. Nézzük sorban. Feljegyzések tanulmányozása, megfelelő (hol, mikor) kérdések feltevése. Az öregek töredékes szövegeiből összeilleszthetjük a koordinátákat, azonban biztosak sosem lehetünk benne. Az idővel pontosan úgy vagyunk, mint a hellyel. Társaságunkat úgy kell megválasztani, hogy megfelelően kötődjön hozzánk, hasonló hittel rendelkezzen, mint mi. Nézzük sorban gyerekem. A kötődés hiánya konfliktus és unalomforrás lehet. A hitetlenség apró szikrája pedig elijeszti azt a dögöt. Tehát itt vagyunk, és pontosan tudjuk, hogy bár minden összejött, most sem fog sikerülni. De nem zavar ez minket gyerekem. Tudjuk, hogy végső soron a nagy hal akarata is kellene nekünk. Legalább nem rajtunk múlt. Legalább holnap is kijöhetünk.

hk

Szólj hozzá

hk Moha Tóth Illés