Váró
Fotó: Puskás Erzsi
A jó beteg türelmes. Belátó. Nem méltatlankodik. Nem reklamál, nem hivatkozik jogaira, nem nyugtalanító a jelenléte. Nem csinál perpatvart, nem emeli fel a hangját, nem óbégat. Világosan látja, hogy nem az ő problémája a legnagyobb. Tudja, hogy vannak nála fontosabbak. Csendben vár. Ráér, remek alkalomnak tartja a várakozást ismeretei bővítésének. Tisztában van a szabályokkal. Ismeri a rendszert, de ha nem akkor ráérez lényegére. Nem kopog. Nem állít meg senkit ostoba kérdéseivel a folyosón. Kevés szóból ért. Nem kell kétszer szólítani. Gyors felfogású. Kevés szóval él. Felesleges információt nem ad. Azonnal tájékozódik a legbonyolultabb labirintusban is. Helyzetétől függetlenül tiszta. Ha fekvőbeteg, nem zaklatja a nővérek apróságokkal. Ellátásához szükséges iratokat magánál tartja. Ápolásához szükséges eszközöket magával hozza. Szolidáris. Néha gondoskodik betegtársairól. Mindenkivel tisztelettudó. Tudja hol a helye. A helye azonban üres.
hk
Azt mondták, foglaljon helyet a váróteremben. A lány így is tett. Jó – mondta, majd keresett egy semleges helyet, egyenlő távolságban a várakozóktól, egy mobilját nyomogató fülhallgatós tinitől, és egy akciós újságot lapozgató középkorú férfitól, akiről kiderült, hogy jómunkásember, aki egész hétvégén melózni fog, merafőniújkecójátcsinálja. Rendben, gondolta a lány, ez a pasi arra az időpillanatra koncentrál, amikor leveheti a melósruhát, és jöhet a szabadság. A kiscsávó, aki összenőtt a mobiljával, ő meg a randira fókuszál azzal a lánnyal, aki egy évvel feljebb jár, de ráírtafészen és megkérte, hogy angolozzon már vele egy kicsit a hétvégén. De én miért vagyok itt? Mire várok én itt ebben a teremben? Tapsra? És eszébe jutott, hogy az általánosban az osztálytársai egyik visszatérő poénja volt ez, és utána mindig valamilyen fájdalmas, tapsnak nem vezethető következett: nesze! Na, ne, volt már elég ilyen taps – gondolta a lány. Akkor inkább csodára? És ahogy ott ült, addig egyensúlyozgatott a magas sarkúba bújtatott lábaival, míg alig észrevehetően háromszor össze nem érintette a sarkát. De nem történt semmi. Nem lettem ott, ahol akarok – gondolta, mert még mindig sehol a pálmafák és a tengerparti sós szellő. Ebben a pillanatban kijött az ajtón egy fehér köpenyes nő, a lány nevét mondta, és a kezébe nyomta a leletet. A lány visszaült a székre, a papír halkan zizegett remegő kezében, amikor közelebb hajolt: negatív – olvasta. Becsukta a szemét és halkan sóhajtott: ccccccccccccccvvDVVX GBVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVG………………AAAAAAAAAAAAAKJIFGVGGFCCFMM XCCDDDDDDDDXXM05
LÉÉÉÉÉÉÉPŰŰŰŰVBFVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVBH
VGGGGGGGGGGGGGGGGGGGGGGGGGGGGGGGGJTTHHGGGaaaaaaaaaaaaaa
bb,,,,,,gffffffffffxyyyyyyyyyyyyyyyyyyyykjztrewRSAasíPPÜPÜŐ PŐAPEAWAAA – gondolta.
pihe
Mondták, hogy sokat kell várni, csak azt felejtették el megemlíteni: ez akár tíz év is lehet. Addig mindenesetre volt ideje Kolumbusz szentté avatásának a regényét elolvasni. Ötvenötször. Még az admirális is megjelent neki:
- Kicsinyes vagy fönséges jövő vár – mondta kissé összetörten, mert senki sem lehet próféta az újvilágban, függőágyban lázasan fetrengve.
- Megjött a laboreredmény – csicseregte a nővér –, de sajnos más vizsgálatokra is szükség lesz, így egy kicsit tovább kell várni.
Aztán eltelt újabb tíz év, mialatt úgy érezte magát, mint a hajótörött Kolumbusz, aki azon gondolkodott, hogy ha lenne mivel, simán főbe lőné magát. De nem volt semmi azon a kurva szigeten, csak a nővér jött megint:
- Úgy néz ki – mondta hatalmas paksamétát lengetve a kezében –, hogy fogalmunk sincs, hogy mi okozza a fájdalmát, de ha esetleg van még türelme, elvégezhetünk egy újabb vizsgálatot.
Türelme már elfogyott, de akkor már mindegy volt, tehát maradt. Újabb tíz év telt el, de ez szinte lényegtelen körülmény. Csak annyit érdemes még megjegyezni, hogy az admirálist végül mégsem avatták szentté.
má
Nos, hát, köszönöm, hm, igen… Tisztelt hölgyeim és uraim!
Nagyon Penge vagyok, a fényben járó. Én fogom önöknek ma este bemutatni cégünk legújabb fejlesztési irányát, melyhez szeretnénk megkapni a védelmi minisztérium támogatását. A vámpírkolóniák éjszakai letámadásának új eszközét igyekeznék felvázolni.
A módszer lényege: a sötétben járókat teljes megtévesztésben tartjuk, majd hirtelen beöntünk a helységbe egy vödör fényt. A mellékelt illusztráción jól látható, amint Spitzelbluter néni, akit pont telibe talált a fényfröccs, azonnal eltűnt a képről. Annyit módosítanék, hogy mégsem látható jól, hiszen a középső padon már csak Spitzerbluter néni hűlt helye látható! Ami viszont tényleg kiválóan megfigyelhető, az az, amint a jobboldali taktusban üldögélő dr. Blutbad, bal lába úgy kezd el eltűnni, hogy a doktornak ez fel sem tűnik. A vödör fény beöntése teljesen fájdalommentes és már akkor harcképtelenné teszi a vámpírokat, mielőtt azok magát a veszélyt észlelnék.
Felhívnám továbbá a figyelmet a baloldalon titokban félrehúzódó fényevőre, aki a mi találmányunkon élősködik. Nos, ez a probléma még megoldásra vár…De felhívnám a figyelmet arra is, hogy a teszteket a magyar Egészségügyi Minisztérium támogatásával folytatjuk…
Elnézést… izé épp… most mondják a fülemre, hogy ilyen minisztérium nem létezik. Gondolom csak valami adminisztrációs tévedés lesz… Addig is érezzék magukat otthonosan, a bloody mary elfogyasztása után az új Star Wars trélert vetítjük le…
https://www.youtube.com/watch?v=ngElkyQ6Rhs
(morpho)
