2015. máj 03.

Megfigyelő

írta: Hálomlábú Kobla
Megfigyelő

Klauzál utca, 2014 Fotó: Tóth Illés

Ötödig órája. Meleg van. Árnyék sehol, tömény unalom és borzalom. Egyetlen izgalom: a vödör. Ontologista bigottság vesz erőt rajta. Ez az az állapot, amikor úgy érezzük: még egy perc, amely mozdulatlan várakozással telik el és képesek lennénk ölni. A férfi a vödörrel emlékezteti valakire. Valószínűleg senkire, de ha nem tereli el a gondolatait, akkor két perc múlva már azon tépelődne, hogy leveti magát az autókereskedés lapos tetejéről, amely nevetséges lenne, hiszen azért jött ide, hogy meglesse, igazak-e a pletykák. Bárcsak igazak lennének!
Amikor hajnalban felmászott oda, akkor még azt gondolta: ennél nagyobb csapás már nem is érhetné az életben, de a hőség mindenkire demoralizálóan hat.  Lehet, valamilyen hobbit kellene keresnem magamnak, vagy kifestetnem a konyhát, esetleg megölni a férjemet – merengett magában. Ezek a csacskaságok is csak azt bizonyítják, milyen veszélyes dolog a tűzön napon filozófiai kérdésekről elmélkedni.

    ------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Elég sokat gondolkoztam: mi is lenne a tökéletes ajándék? Tavaly óra, tavalyelőtt bicska, azelőtt komoly számítógép és hadonászós játék, meg az a másik, ami olyan, mintha joystick lenne, csak sokkal jobb. Van hozzájuk nagy monitor is, bár kicsit szédítő az egész. Szóval, ma leültem reggelizni a konyhában és ezen gondolkoztam. Eszembe is jutott a megoldás, de akkor felhívott a haverom, és nekiállt panaszkodni a barátnőjére, aki el akarja hagyni, meg ő is őt – de már vagy öt éve. Rohadt unalmas – egy hónappal azután kezdték, hogy összejöttek. Hallgattam a haverom, bólogattam és közben éreztem, ahogy száll el az ihlet. Megőrülnél nélküle, ti egymásnak vagytok teremtve – jegyeztem meg a srácnak búcsúzóul, de ő csak hümmögött. Pedig tényleg. Szóval, csak néztem ki a fejemből a vajas kenyér felett, és akkor eszembe jutott, hogy a reggeli helyett olyan jól esne egy sör. Egy hideg sör. Nagyon hideg. Kint a teraszon, lábat lógatva a város fölé, csikket pöckölve. Úgy, hogy még a hűtőig sem kell bemenni. Karnyújtásnyira pihennek a söröcskék – egy vödör jégben várják, hogy a szülinapos szépen sorban felbontsa őket.
pihe

    ------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Na nehogy már tizenöt literrel ne lehessen felmosni. Ezt már a Margit sem magyarázza be nekem, pedig ő még azt is. Különben is ez a lakás nem nagyobb, mint a másik, pedig az igen csak kicsi volt. Egy hét alatt tele lehetett koszolni. Ha esett vagy port kavart a szél, akkor meg három nap és kész. Seprés, porszívózás, víz, rongy, meg izé. Én inkább mosogatok, mert akkor is mosogattam. Így egyeztünk meg, amúgy meg örüljön, hogy új albérlet új vödör. Vehettem volna sört is, de én inkább a kedvében járok. Nekem biztos nem lesz új mosogatószivacsom, mert a Margit érzelmi intelligenciája az ott maradt az apja koporsójában. Én meg nem tikkasztom ezért, van neki elég baja. Jó kis vödör ez. Nagyon kényelmes. Elférne benne legalább kilenc doboz sör, de akkor nem nyomhatnám le a Margitot a hiányérzetemmel. A tűz meg kell, meg a szenvedély, meg a bassza meg mehetek vissza hipppóért. Jajj Margit, megvagyok veled áldva. De tényleg.
vi

Szólj hozzá

vi pihe Tóth Illés