2015. sze 03.

Iroda

írta: Hálomlábú Kobla
Iroda

Fotó: Fecher Ágnes

Tapintatból tette ki a feliratot: IRODA. A kerítésen ugyan valami rém lehangoló tábla hirdette a szerény létesítmény eredeti rendeltetését, ami végeredményben érdektelen is volt, hiszen senki sem használta annak megfelelően.
- Mondja aranyoskám – csoszogott be szinte minden nap Klári néni a szomszédból –, lehet itt szemüveget kapni? 
Amikor megtudta, hogy nem, akkor fáradtan huppant le a székre, és a fiatalkoráról kezdett el mesélni.
Egy héten egyszer a három utcával arrébb lakó Béla bácsi is beugrott, aki a szomszédját szerette volna feljelenteni a harapós kutyája miatt, és amikor megtudta, hogy ezt nem itt lehet intézni, akkor komótosan előhúzott egy csomag rágógumit a zsebéből és hosszas babrálás után bekapott egyet, majd azt mondta:
- Aha!
Majd ő is elüldögélt egy darabig.
Aztán ott volt Baloghné a nyolc gyerekével és a részeges férjével. Ő úgy nyomult be az IRODÁ-ba, mint a kihalás szélén álló síkvidéki gorilla.
- Nekem azonnal segély kell – csapott indulatosan az asztalra.
Amikor megtudta, hogy azt itt nem adnak, kikerekedett szemekkel nézett körbe, majd suttogva előre hajolt és az sziszegte:
- Akkor felborítom az asztalt, szétdobálom a dolgokat és magát is megverem.
Majd lehuppant a székre, és egy dobozt húzott elő a táskájából.
- Amúgy kér süteményt?
Ő meg kért, mert mindig igyekezett rém tapintatosan viselkedni.    

          ------------------------------------------------------------------------------------------------------------ 

(B)Iroda(lom) 


- Jó napot!
- Állj!
-Tessék?
- Nem jöhet be! Nem lehet!
- Kérem én a kommunális adót jöttem…
- Nem érdekel! Nem jöhet be!
- Hogyhogy? Szóljon a főnökének kérem.
- Én vagyok a főnököm. Maga ide nem jöhet be.
- De miért?
- Azt nem mondhatom meg. Amúgy sincsen magának ahhoz jogosítványa.
- Jogosítvány? Uram ez egy iroda és nem az autópálya. Hol van a Mariska? Mit keres maga a Mariska székében?
- Magának ehhez semmi köze.
- Ehhez sem?
- Úgy van. Tud olvasni?
- Persze.
- Akkor láthatta a feliratot.
- Iroda.
- Iroda?
- Iroda.
- Aztabüdöskurvaéletbe Jancsi nem megmondtam, hogy tegyed ki azokat a telibevert betűket a telibevert iroda felirat elé meg mögé? Nem kértem? De kértem. Most nézd meg mit csináltál. Hát itt áll itt áll és én meg értetlenkedjek itt vele.
- Mi folyik itt?
- Semmi. Az a lusta geci Jancsi, az tehet róla, de maga akkor sem lehet itt.
- De miért?
- Mondja maga tényleg ilyen értetlen? Azért mert nem. Most mondtam, hogy miért. Mert nem.
- Azt hittem, hogy ez egy iroda.
- Azért hihette azt mert a Jancsi egy lusta geci. Ez tegnap óta Birodalom, csak a Jancsi szarik arra, amit én kérek. Ugye Jancsi? Szarsz rá?
- Igen uram.
- Akkor én most megyek. Elmegyek.
- Rendben. Mondja, tudna hozni egy létrát? Hogy megcsináljuk a feliratot? A Jancsi, hogy megcsinálja?
- Én? Nem.
vi

          ------------------------------------------------------------------------------------------------------------ 

Ha ez a pokol, részemről rendben van - gondolta Prókay bácsi, aki halála után ugyanott találta magát, mint ahol befejezte. Elhanyagolható különbségek voltak csupán. A szívroham pillanatában lefelé ment a lépcsőn, és az iroda környezete sem tűnt ilyen porosan kietlennek. A szürke épületek, amelyek körbeölelték munkahelyét, most még szürkébb, üres térnek adták át a terepet. De mindegy is, a fémkorlát fekete hűvöse ugyanolyan megnyugtató volt kezének, mint a barna bőrtáska vízrajzra emlékeztető repedései, a betonlépcső minden lepattogzása a piros lábtörlő kikopásai a kék négyzetrácsokhoz és a négyzetrácsokban apró jelekhez szokott szemének ismerősek voltak. Minden rendben lévőnek látszott. Egy darabig. Azon még valahogy túltette magát, hogy belépve az íróasztalokkal szabályosan tagolt, világosban is sötét helyiségbe, nem találta kollégáit. Az élet teljes hiánya lényegében akkor is jellemezte a teret, ha ott voltak. Az viszont kiborította, hogy rájött, most már az idők végezetéig ugyanazt fogja csinálni mint életében. Kristálytisztán érezte, szinte látta, ahogy a végtelenség még visszamenőleg is szisztematikusan felszámolja, kiöli az értelmet munkájából, ami amíg élt, még nyomokban felfedezhető volt számára.
hk

Szólj hozzá

vi hk Fecher Ágnes