2017. nov 30.

Róza néni

írta: Hálomlábú Kobla
Róza néni

Fotó: Syporca Whandal Róza néni halott volt már amikor megismertük, de ezt rajta kívül csak kevesen sejtették. Mi már csak szikár öregasszonyként találkoztunk vele. Mindig szorongva mentünk oda, mert soha nem volt tisztázva, hogy mi is a kapcsolat közöttünk. Azt tudtuk, hogy nem rokonunk…

Tovább Szólj hozzá

hk Soundcloud Syporca Whandal

2017. nov 28.

Nóra

írta: Hálomlábú Kobla
Nóra

Fotó: Nagy Zopán – Az emlékei? – Az emlékeim? Mintha egy filmet néznék, látom, ahogy játszunk a napfényes vasárnapi parkolóban. Persze ki tudja, mi az, amire emlékeznék, ha nem készültek volna fotók. És ha a családban nem meséltek volna semmit arról az időről. Szóval igen nehéz ezt…

Tovább Szólj hozzá

Virág Krisztina Soundcloud Nagy Zopán

2017. nov 23.

Alternatív tévé

írta: Hálomlábú Kobla
Alternatív tévé

Fotó: Nagy M. Hedvig Egyszer híres voltam tizenöt percig. Elég szar volt, mert utána minden hülye felismert az utcán. Azóta inkább így járkálok. Így megyek a munkába, így megyek a boltba. Még szexelni is így szoktam. Mondjuk nem túl kényelmes így élni az életet, de megéri, mert legalább nem…

Tovább Szólj hozzá

Soundcloud Nagy M. Hedvig Ferdinánd Zoltán

2017. nov 21.

Szüleim

írta: Hálomlábú Kobla
Szüleim

Fotó: Syporca Whandal Szüleim egyik utolsó fotójukon a kamera felé fordulnak, fejüket egymás felé, oldalra biccentik. Mosolyuk széles, ami ugyan a fotónak vagy a fotósnak szól, de gesztusuk mégsem hamis, és egyúttal eltörli az elmúlt negyven év kisszerű játszmáit, hazugságait, csalásait és…

Tovább Szólj hozzá

hk Soundcloud Syporca Whandal

2017. nov 16.

Ablak

írta: Hálomlábú Kobla
Ablak

Fotó: Nagy Zopán Én titkom. Nem tudja senki, hogy rád gondolva milyen rezgés indul el bennem, s kígyózik ágyékomtól a fejem búbjáig, majd vissza. Én titkom, hogy míg a szokásos maszkomban közlekedek nappal, alig várom, hogy munka után hazaérjek, és a nyitott ablakban ülve csillapítsam…

Tovább Szólj hozzá

Virág Krisztina Soundcloud Nagy Zopán

2017. nov 14.

Csontleves

írta: Hálomlábú Kobla
Csontleves

Fotó: Nagy M. Hedvig Annyira boldog vagyok. Egy patológus ismerősöm szerzett nekem apró emberi csontokat. Ujjperceket, lábperceket, ilyesmiket. Az aprólékot, ami senkinek se hiányzik. Én meg elültettem a csontokat a kertemben, hogy hátha kihajtanak majd. Aztán jött a tavasz, és hát…

Tovább Szólj hozzá

Soundcloud Nagy M. Hedvig Ferdinánd Zoltán

2017. nov 09.

Tónus

írta: Hálomlábú Kobla
Tónus

Fotó: Syporca Whandal Masszírozni annyit jelent, mint ujjakkal olvasni. Úgy gondolom, semmi meglepő nincs ebben. Sokan gondolják, hogy a masszírozás csupán valami terápiás kezelés lehet, úgy, mintha az olvasás csak a könyv számára lenne érdekes. Mert élvezi, ahogy végigpásztázzák a kíváncsi…

Tovább Szólj hozzá

Soundcloud bigor Syporca Whandal

2017. nov 07.

Je suis

írta: Hálomlábú Kobla
Je suis

Fotó: Nagy Zopán Néha elfelejtem a neved. Nézlek, ahogy a szekrény előtt gombolod a szoknyád reggel, mondanám, milyen szép a lábad, vagy kérdezni szeretnék valamit, például hogy ma mikor végzel, találkozunk-e este, ilyesmi, és akkor hirtelen nem jut eszembe a neved. Gondolkodnom kell pár…

Tovább Szólj hozzá

Virág Krisztina Soundcloud Nagy Zopán

2017. nov 02.

Az Isten szereti a geometriát

írta: Hálomlábú Kobla
Az Isten szereti a geometriát

Fotó: Nagy M. Hedvig Én pontosan tudom, hol lakik az Isten. Mindjárt meg is mutatom, csak hogy képben legyél. Tessék. Az Isten egy egyenlő oldalú háromszög egyik szárának a felső harmadában lakik. Jó, mi? Tényleg ott lakik. Hogy ezt meg honnan tudom? Hát mert Ő mondta. Hogy nem mondhatta,…

Tovább Szólj hozzá

Soundcloud Nagy M. Hedvig Ferdinánd Zoltán

süti beállítások módosítása