2018. jan 16.

Titok

írta: Hálomlábú Kobla
Titok

Fotó: Icsu Renáta

  A titok úgy öl, mint a lustaság. Még lélegzel ugyan, de már halott vagy. Még dobog a szíved, de már halott vagy. Reggelente felébredsz, megiszod a két kávédat, ráhamuzol a tükörtojásból visszabambuló, vigyorgó fejedre, de halott vagy. Lassan megszoktad, hogy élsz, de halott vagy. Ha szeretsz élni, akkor meg már rég halott vagy. Amikor először felsírsz, magadba szívod a világ összes titkát. Az, hogy van anyád, az nem titok, ott a melle a szádban, tehát létezik. Hogy van apád az sem titok, neki is ott van anyád melle, ami számára távoli emlék lesz még néhány hónapig, de a másnaposság sok mindenen átsegíti. Jól lehet vele kezelni a hiányt, mert a szenvedés ad valami pluszt. Az ember úgy érezheti, hogy ...

Tovább Szólj hozzá

vi Icsu Renáta

2018. jan 11.

Nosztalgia

írta: Hálomlábú Kobla
Nosztalgia

Fotó: Icsu Renáta

Anyám, egy lajosmizsei termékbemutatót követően varjúvá változott.
- Kislányom! Nem emlékszem, hogyan történt. Halványan dereng a húsleves meg a rántott hús krumplipüré, amit a masszírozógép bemutatása után adtak, de a desszert és a varjúságom között nem rémlik semmi. Az étel nem volt romlott, az biztos, mert tudod, hogy az orrom megvan ehhez. Harminc év konyhán az harminc év konyhán, még akkor is, ha fel van vizezve. Lehet a Krajcerné átkozott el, mert nem szavaztam meg, hogy ő legyen a nyugdíjas klub elnöke? Láttam a szemében a gonoszt mindig, de ma, bizsergett a csipőprotézisem is, miközben tapogatta az ezüstszálas horkolásgátló kispárnát. Pletykálták, hogy kicsit cigány, erre tessék, ...

Tovább Szólj hozzá

vi Icsu Renáta

2018. jan 04.

Vallomás

írta: Hálomlábú Kobla
Vallomás

Fotó: Icsu Renáta

- Neve?
- Barát Margitka.
- Margit. Margitka név nincsen.
- Magának nincs.
- Mikor és hol született?
- Pontosan tudja. Most mondom el ötödjére.
- Ezt vegyem úgy, hogy nem működik együtt?
- Vegye, ahogyan akarja. Adjon egy cigit.
- Kérem?
- Mikor levette a bilincset a kezemről, éreztem a szakállából áradó dohányszagot. Ráadásul izzadt a tenyere, száraz a szája széle, amit néha harapdál… Akkor ad egy cigit?
- Itt tilos a dohányzás.
- Maga mindig ilyen szabálykövető?
- Maga nem?
- Bizonyos tekintetben a szabályok megszegése is egy szabálykövetés.
- Amennyiben?
- Amennyiben nem döglünk bele.
- Miért ölte meg a férjét?
- Ez miért annyira fontos? Itt vagyok. Én tettem. Miért nem a bűnözőket üldözi? Ott az a sok ...

Tovább Szólj hozzá

vi Icsu Renáta

2017. dec 27.

Halszajoptika Kollektíva a MERSZ Klubban 2017. 12. 16.

írta: Hálomlábú Kobla
Halszajoptika Kollektíva a MERSZ Klubban 2017. 12. 16.

Idén utoljára december 16-án a Mersz Klubban léptünk fel, amiről Bancsik György készített egy remek, atmoszférikus anyagot. Az előadásunk anyaga a Halszájoptika és a Minek Kollektíva közös munkájának eredménye, ami ugyan blogunk oldalain a korábbi hetekben posztok formájában már megjelent, de azt hiszem, hogy ez a nagyjából fél órás videó érzékletes képet ad arról, hogyan is néz ki egy előadásunk.

Tovább Szólj hozzá

video hk Varga Imre Virág Krisztina bigor Nagy Zopán Nagy M. Hedvig Ferdinánd Zoltán Syporca Whandal Bancsik György

2017. dec 21.

Bizonyos szemszögből

írta: Hálomlábú Kobla
Bizonyos szemszögből

Fotó: Icsu Renáta

- Bámulsz.
- Hetvenkettő szilvesztere volt. Apád pezsgőt bontott, mikor anyád megmondta neki, hogy apa lesz. Jól felrázta, mint a filmekben, a dugó meg egyenesen a szemeim közé. Az a sárga folt, pont a feszület fölött. Ott sohasem meszelt le, mert akart egy emléket arról az estéről. Amúgy meg tudom, hogy tudod, hogy nézlek.
- Akkor most már tudom, hogy tudod, hogy tudom.
- És én is tudom, hogy tudod, hogy tudom azt, hogy tudod.
- Csináljuk ezt egész nap. Én tudom, hogy te tudod, hogy én tudom azt, hogy te tudod, hogy én tudom.
- Mi van, nincs itthon kávé?
- Nincs. Na, játszunk.
- De ezt a végtelenségig lehet játszani.
- Pontosan azért.
- Miért alszol nyitott szemmel?
- Nem akarok álmodni.
- És miért nem?
- Tényleg ...

Tovább Szólj hozzá

vi Icsu Renáta

2017. dec 19.

Kontraszt

írta: Hálomlábú Kobla
Kontraszt

Fotó: Icsu Renáta 

Kapaszkodom, tehát vagyok. Előre a múltba, átlósan a valóságra. Nyolcvanhétben a Máriahilferen. Öt darab fekete Denim.   „Le volt árazva. Egyet fizet, ötöt vihet. Nézd, ezt neked vettem észre. Impulse. Szeretlek.”
Eltelt húsz év, de még ma is felkapom a fejem a villamoson, ha valaki azt a lopott illatot árasztja magából. Hirtelen ott lesz a hangod, a mosolyod, a gesztusaid, hogy velem akarod leélni, és a csillagok az égről. Én, az emlékekre vadászó vizsla meg pitizek, a szívemet kilihegem a villamos padlójára, amin átgázol egy banyatank farháttal megtömve. Látod nem csak te vagy képtelen beérni egyetlen tyúk hátsójával. Szerettelek. Akkor hallgattam róla, vagy csak be voltunk rúgva, nem számít ma már. ...

Tovább Szólj hozzá

vi Icsu Renáta

2017. dec 14.

Romok

írta: Hálomlábú Kobla
Romok

Fotó: Icsu Renáta

— Itt vagy?
— Éva! Szervusz. Hogy kerülsz ide?
— Szevasz Péter! Hol van?
— Intézkedik. Világbéke, emberi jogok, olaj, ilyenek. Mi ez a kupleráj?
— Az életem.
— Romokban?
— Eddig bírtam.
— Pedig nem volt rossz dolgod.
— Nem?
— Látnád Ádámot.
— Egy lúzer. Mit gondolsz én miért kellettem? De ennyi volt. Azt akarom, hogy csinálja vissza. Az egészet.
— Te viccelsz.
— Neked jobbra, az a kétszáz kilós tömb. Az ott a terméketlen méhem. Életeken át nem fogant meg benne semmi csak a szégyen és a sajnálat. Voltam grófnő, kurva, mosónő, párttitkár, orvos, bérgyilkos, írónő. Sohasem adhattam csak elvehettem az életet. Nem taníthattam imádkozni, szeretni, gyűlölni. Középen a málladozó szikla, az ...

Tovább Szólj hozzá

vi Icsu Renáta

2017. dec 12.

Zuhanás

írta: Hálomlábú Kobla
Zuhanás

Fotó: Icsu Renáta 

Így, elegánsban. A kék sarokban a tériszony, tízből tíz a mérlege. A piros sarokban egy egész ország nyomorultsága, ami ma reggelre egy véres slejm hercegnővé nőtte ki magát. Hörgőimből a lefolyóba. Kezet fognak. Gong. Se bíró, se szponzorok. A párkányon állok. A tériszony egy jobb horoggal próbálkozik, de villámgyorsan elhajolok előle. Zuhanok.
A hatodikon Kovács úr az asszonyt veri. A Kiskovács az arcát egy plüss Transfromersbe temeti, úgy üvölt. Kovácsné már ötletel, hogyan mentse ki férjét a barátnői előtt. „Kimerült, nagyon sokat dolgozik. Türelmesebbnek kellett volna lennem. Két üveg bor nem is olyan sok az ő alkatához képest.”
Az ötödiken Jocó, a netről rendelt menyasszonyát ...

Tovább Szólj hozzá

vi Icsu Renáta

2017. dec 08.

Öhuszonhét

írta: Hálomlábú Kobla
Öhuszonhét

Fotó: Syporca Whandal

Sosem feledem apád utolsó szívdobbanását. A mai napig a fejemben zeng az a tökéletes csend. Nagyon jó érzés. Olyan, mint neked a víz alatt. Sőt, mint neked az alatt a víz alatt, aminek a partján napozik anyád, a kedvesed, a testvéred, a gyerekei és az apjuk. És ez nem fontossági sorrend. A csendre minden élő vágyik. Én is csupán ezt akartam. Ő is ezt akarta. Szóval lépjünk túl ezen az egészen, és egyezzünk ki egy döntetlenben. Én sem nyertem, és te sem vesztettél. Tudom, az én számból furán hangzik, hogy nézd a dolgok jó oldalát, hiszen ha megnézzük a híváslistámat, Pestis, Sáskajárás – bár az nem az én ötletem volt –, Tűzvész és Vízözön – őket olcsóbb flottában hívni –, ...

Tovább Szólj hozzá

vi Soundcloud Syporca Whandal

2017. dec 07.

Megálló

írta: Hálomlábú Kobla
Megálló

Fotó: Nagy Zopán

Egész nap a Dunakanyarban buszoztam, helyi járatokkal, oda-vissza. Szeptember eleje volt, időnként eltakarta a napot egy felhő, máskor előbukkant, néha éreztem a folyó szagát, a parton végigcikázó nyáremlékű zsizsegést, néztem a még zöld ágaikkal fakó napfényben kirajzolódó túlparti fákat, aztán hirtelen minden komor és reménytelen lett, a táj visszautasító volt, és idegen.
Egyedüliként szálltam le, kicsit fújt a szél, a közelben álló szürkés, lapos tetejű épület zárt ajtaján megtépázott plakát egy múlt havi koncertet hirdetett. Álltam ott, reménytelenül egyedül, nem tudom, meddig. Végtelennek tűnt, vagy talán inkább idő és tér nélkülinek. Rám zuhant és elárasztott egy súlyos, ...

Tovább Szólj hozzá

Virág Krisztina Soundcloud Nagy Zopán