2017. dec 12.

Zuhanás

írta: Hálomlábú Kobla
Zuhanás

Fotó: Icsu Renáta 

Így, elegánsban. A kék sarokban a tériszony, tízből tíz a mérlege. A piros sarokban egy egész ország nyomorultsága, ami ma reggelre egy véres slejm hercegnővé nőtte ki magát. Hörgőimből a lefolyóba. Kezet fognak. Gong. Se bíró, se szponzorok. A párkányon állok. A tériszony egy jobb horoggal próbálkozik, de villámgyorsan elhajolok előle. Zuhanok.
A hatodikon Kovács úr az asszonyt veri. A Kiskovács az arcát egy plüss Transfromersbe temeti, úgy üvölt. Kovácsné már ötletel, hogyan mentse ki férjét a barátnői előtt. „Kimerült, nagyon sokat dolgozik. Türelmesebbnek kellett volna lennem. Két üveg bor nem is olyan sok az ő alkatához képest.”
Az ötödiken Jocó, a netről rendelt menyasszonyát hágja. Hetente négy kurvát fogyaszt. „Nem tehetek róla. A home office nekem kurva stresszes, miközben baromira unalmas. Ez a létező legrosszabb. Én egy érzékeny srác vagyok. Gondold csak el, ez olyan, mintha bebasznál az alkoholmentes sörtől. Valahogy le kell vezessem. Amúgy meg szeretek dugni, csak nincsen kedvem kimozdulni. Utálom a diszkót, meg a plázákat. Hát hol csajozzak? A Tescóban?”
 A negyediken Bartalics néni gobelint varr. Nagyon lassan, megfontoltan. „Ez egy Mona Lisa lesz. Illetve, csak egy részlete. A szeme meg az orra. Körülötte a Pisti bal karja. Mindig abba fecskendezte a heroint. Szóval ez egy montázs lesz, amit felajánlok árverésre, hogy segítsek a Pisti féléknek. Az Isten nyugtassa őket.”
A harmadikon költözés van. Koppány. Meg a kis Koppányok és a felesége Rege. Jó ember, hogy dögölne meg.
A másodikon én lakom. Nem vagyok otthon. Pár pillanat múlva becsapódom az éjjel-nappali szolárium előtti aszfalt rétegbe. A nevem Imola. Az életem átlagos. Középvezető vagyok egy négyfős kisvállalkozásban. Értik? A négynek nincs is közepe. Pláne, ha a Koppány a tulaj.
Az elsőn lakik a Mici bácsi. Egyfolytában részeg, ezért kurva sok parfümöt sprickol magára. Általában a jóezmég és a feleségemnekmárúgysemkell ilattút használja. Ő hiányozni fog. Nem volt rosszindulatú.
A földszinten a Tschoki szolárium, mint mondtam nullahuszonnégyben. Én csak úgy hívom, hogy melanóma diszkont. „Most volt csőcsere, úgyhogy vigyázzanak magukra.” - figyelmeztet Szintia a recepciós és egyben tulaj, miközben fertőtleníti a panel napozót.
Nyílik az ajtó. Kilép Koppány. Kezében a szobabicikli. Pontosan a feje tetejére zuhanok. A koponyánk egy kibaszott gusztustalan pudinggá válik, de végre látom, hogy mi van abban az okos fejében. Vér, meg velő. Vicces, hogy pont az utolsó pillanatban nyílunk meg egymás előtt, de ahogy anyám is mondta a legvégén minden jóra fordul. Végülis, csak egymásba estünk. Összeér a szívünk, a beleink, veséink és a tüdők. Egy kibaszott nagy vértócsában fekszünk és felettünk Ámor elokádja magát.
 

vi

Szólj hozzá

vi Icsu Renáta