Fotó: Varga Imre

Mi volt előbb? A törpe vagy az óriás? A kopasz vagy a Sámson? A koncert vagy a hetijegyed? Érdekes próbálkozás. Te legalább nem fogsz belefulladni a Dunába, én meg úgyis megtalállak, ha nem vagy fellépő. Mi volt előbb? A bicepszem vagy a félelmed? Ne hozzál be drogot, szendvicset, lecsót, meg alapanyagokat se hozzál be. Itt minden van. Gyere a hasznot hajtani, ne a fellegeket. Mi volt előbb a bruttó vagy a bunkó? Tök mindegy. Kell egy hét damdadam. Mi volt előbb a túlóra vagy a kávé? Minek vállaltam. Ja hogy a hitelem? Kell egy hét? Adjál zsét. Ez meg ki? Nincs is ...

Fotó: Varga Imre 

Áthozta a Tibi, hát olyan csepp volt, ahogy ott reszketett a vakarcs kis teste, gondoltam, ha megmarad, ellehet itt. Nem akartam már kutyát a Betyár után, pláne egy semmire sem jót, de hát elnyerte Tibi attól a félhülye fiától a Komlóséknak. Nekem meg tartozott a szivattyú miatt, na, gondoltam, ki vagyok veled segítve, most még etethetem ezt is.
Aztán meg Erzsike is gondjába vette, még képes volt neki kirántani a farhátot, szidtam is ezért, mielőtt elment. Azóta én se eszek rántott csirkét, de van, hogy éjjelre beengedem, olyankor odafekszik az ágyhoz az Erzsike oldaláról. Biztos hiányzik neki is.
De fain kutya lett, erős a foga, testes is, látszik, hogy valami tenyésztett fajta, „dalmatíner”, azt mondta a Tibi. ...

                                                                                                              Fotó: Varga Imre

Amikor elindult épp, hogy rügyezni kezdtek a fák.   Kivéve persze a fügefát, mert annak még heteken keresztül dideregnie kell a hosszú tél után ahhoz, hogy összeszedje magát az újrakezdéshez.   Pedig az élethez legalább annyi erőre van szükség, mint a futáshoz. A test először könnyedén szárnyal, majd egyre jobban belefeszül a szélbe, végül összecsomósodott akaratként küzd a fájdalommal, mert a cél előtt nem lehet feladni. Így a Futó maga mögött hagyta a parton a galambokat etető öregasszonyt, a naplementét csodáló szerelmespárt, a kirakodó ...

Fotó:  Puskás Erzsi

Nincsen egy rongyom sem. Illetve csak rongyaim vannak. Ez itt a lehetőségeim kazánja. Égni, égni, égni. Hamuvá válni a kamutól, előtte egy kis zsíroldás, egy szellemes szelfi, egy hideg sör, amiből elszökött a széndioxid. Meg kell keresnem minden egyes csillagot, mielőtt elvonná a tünetem. Nincsen időm a jelenre, a jövő meztelen, a múlt pedig dohos. Nincsen egy rongyom sem, kifordítom magam és megyek a levesbe. Minden álmom átváltom valóra. Szevasztok rémek, iszonyok, régi és leendő szeretők. Kezeit csókolom halott nagymama, hogyan tetszik lenni? Mondja nem látott néhány hiányzó csillagot? Kellene pár a seggemtől északra, és a lapockámhoz még vagy kettő. Mélyen alszom. A pincében. Jól jönne egy ...

                                                                                                              Fotó: Varga Imre

Valamikor régen azt mondta, hogyha bizonyos keretek között mozgunk, akkor minden úgy fog menni, mint a karikacsapás, nyugi, csak bízzunk benne. De aztán eltűnt, nem jelentkezett, hiába hívtuk. Mint Kovács Géza, a villanyszerelő. Pedig szükség lenne rá (egyébként más okból Gézára is), mert a keretek kontúrjai homályossá váltak, és mindnyájunk számára úgy tűnnek a dolgok, mintha nem pont a legjobb irányba mennének. Ezért üzentünk neki, a szokásosnál talán nagyobb hangsúllyal, hogy itt találkozzunk, vezessen be a negyvenkettő rejtélyébe, adjon néhány ...

                                                                                                              Fotó:  Puskás Erzsi

Sok szeretettel üdvözlök mindenkit az ötvenedik Teremtés konferencián. Engedjék meg, hogy rövid köszönetet mondjak Jehova úrnak, hogy ezt a jubileumi eseményt itt a Paradicsomban tarthatjuk. Köszönöm kedves Jehova úr! Továbbá univerzális szeretettel köszöntöm köreinkben Lucifert és az összes pokollényt, démont és egyéb halandókban félelmet keltő teremtményt. Azt hiszem minden jelenlévő nevében kijelenthetem, nagyon megtisztelő számunkra, hogy elfogadta meghívásunkat Angeló Mihály festő, szobrász, polihisztor és talán nem árulok el nagy titkot, ...

Fotó: Varga Imre

Platón ránk hozta a frászt a barlanggal és az árnyékkal, de mi semmiből sem tanulunk, és a komfortosnak érzett egérlyukunkba, további gödröket hozunk létre, ahova csak rézsútosan süt be a nap, nyomasztó árnyképeket vetve a falra. Tény nem mindentől várható el olyan világraszóló látványosság, mint az Apokalipszis tűzijátékkal, lovas parádéval és Atkins diétával; ami rém időszerű, tekintve, hogy állandóan zabálunk. A gödröt a gödörbe viszont praktikus. Az odavetülő árnyak, már nem azonosak azokkal, amelyet mi jobb híján valóságnak hívunk, csupán ennek formátlan kivetülései. Ez akár jó hír is lehet. Mert az árnyék árnyéka legalább a mi művünk. És nem kellet hozzá szinte semmi különösebb ...

                                                                                                              Fotó: Varga Imre

A vitorláson utazók, szigorúan márkás, kék, fehér, piros cuccokkal, mezítlábra húzott kékesszürke vitorlás cipőben a partot fürkészik. A feleségek felhívják a figyelmet a napsütésben fürdő pasztellszínű, kopottas falakra. A templomtorony méltóságára. A férjek odaképzelik, hogy tisztességben megőszült borostás férfiak harangkongásba burkolózva szürcsölik jól megérdemelt déli borukat a sétány valamelyik ősöreg kocsmájában, miközben asszonyaik sietősen tartanak hazafelé a piacról különféle gyümölcsökkel s tengeri állatokkal terhelt cekkerekkel. ...

Fotó: Varga Imre

Lehet, hogy mindenhol húslevest főznek ebédre? A nyitott ablakokon ömlik ki a zsíros lészag. Hozzá mindenhol üvölt a rádió, híreket mondanak vagy vicces történeteket valami érthetetlen nevű országokból. Anyu is főz, biztos nálunk is húsleves lesz, pedig utálom. Lehet, hogy ebből főzték itt a lakókocsin, a fejét meg iderakták, hogy engem bámuljon egész nap. Már huszadszor kerülöm meg ezt a lakókocsit, nagyon büdös, még a húslevesnél is rosszabb, vajon ki lakhat benne? Hűha, ez eddig nem is jutott eszembe. Na, jobb, ha arrébb megyek, a hideg kiráz. Hát, kéne egy testvér, vagy legalább ne utazott volna el mindenki nyaralni. Vagy már ebéd lenne, még ha húsleves is. 

Mike Modok

...

Fotó: Varga Imre

Nem mertem Ramizra nézni, inkább lehajtott fejjel szedegettem a poharakat és a koszos tányérokat. A szemem sarkából láttam, ahogy lemondóan kergeti a beszabadult madarat. Mozdulataiban benne volt a vereség elfogadása és mindaz, ami ezután jön. Tudtam, hogy kalandos úton jutott idáig Tirana mellől, népes családjával, ki tudja mi minden elől menekülve. A kitoloncolás elől ez az állás volt az utolsó menedék. Róza mama felvette, mert negyed annyit kért, mint egy ötéves gyerek, de kezdettől fogva utálta. A háta mögött csak koszos albánnak nevezte, esténként centre elszámoltatta vele a kasszát. Mindig mindennel őt találta meg, legutóbb a galambokkal. Ő lett a felelős, ha a vendégek sikítozva kapkodták a poharaikat a ...