Fotó: Varga Imre

Eszmélésem pillanatától itt van velem. Idegesítő, hogy mindig ő dönti el, mit csinálunk, én csak loholok utána és próbálom követni az eseményeket. Különösen utálom, mikor ezt a fém sínt a lábára csatolja. Ilyenkor én is hülyén eltorzulok. Egyébként is nehéz utolérnem, igazából még egyszer sem sikerült, de ilyenkor szinte repül, én meg csak csúszom ezen a fehér, hideg szaron. Néha mások társaságában van, és ha a fényviszonyok engedik, ilyenkor találkozhatunk fajtársaimmal. Röpke, kontúrérintések is kialakulhatnak. A legjobban azt szeretem mikor egy csilingelő hangú fajtárshordozóval összebújik. Ilyenkor mi is eggyé olvadunk. De mikor pont a legjobb kezdene lenni, ő a villanykapcsoló után nyúl és mi ...

Fotó: Varga Imre

- Jó napot kívánok! Segíteni jöttem.

- Ki maga? Jó napot!
- Nem lényeges.
- Mit akar?
- Szeretném, ha elengedné a kedves neje karját.
- Látja azt a gyűrődést a blúzának az ujján, a könyöke felett?
- Igen.
- Én csináltam. Kellett hozzá minden erőm, de sikerült.
- Szép lett.
- Bocsánatkérésnek szántam.
- Jöjjön.
- Mi lesz, ha elengedem?
- Sírni szoktak.
- Maga egy olyan anti anyakönyvezető lehet.
- Most nézzen a fénybe kérem.
vi

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------

Valami visszatart, hogy elinduljak. Megszakad a mozdulat, gyomorűrben gyűlik a szorongás egyre növekvő nyálkás, fekete tócsája. A szándék isten bizony megvan, de utánam ...

Fotó: Puskás Erzsi

Ma még mosnom kell. Ki kell takarítani a szobát, este a szüleim jönnek hozzánk. El kell mennem a hivatalba a munkapapírokat intézni, hátha végre összejön valami rendes állás. Ekint elhozom majd a szomszédból, remélem nem lesz hisztis. Kéne még szerezni valami díszítést is a vendégségre. Egy szép szövetet,... egy növényt... inkább szövetet. A vizet azért jobb meginni. Aztán ha lesz időm, megvarrom Ali ingét. Szeretném, ha Anyuék rendes embernek látnák. Mert jó férj ez az Ali, csak kicsit lassú. S amíg varrok, megtanulhatom az új dalt, elég nehéz. Énekelhetném az alsó szólamot.  
Sokat álmodoztam a jövőről 3 évesen. Emlékszem volt bennem egy kis félelem. Ma már felnőttnek lenni valóság. És ezt a ...

Fotó: Varga Imre

Még egy vonás, és végleg elromlik. Ez, a harmincadik is mehet a kukába. Úgy kezdődik, hogy minden világos, hogy honnan hová, hogy mi fekete és mi fehér. A feladat egyszerű, lerajzolni a tolvajt, aki lerántott egy táskát egy öregasszony válláról. Az a hajléktalan, akinek orra előtt történt mindez világosan beszél, egyszerű hogy hogyan fogjak hozzá. Aztán valahol a közepe felé hirtelen bizonytalanná válik minden, szürke baljós, sejtés fog el, hogy ez sem fog sikerülni. És valóban. Már megint nem a szemtanú diktál, már megint nem a kezem rajzolja a vonásokat. Valahogy minden visszafelé kezd áramlani. A rajz diktál, és lesz olyanná, amilyen ő akar lenni. Úgy irányít, mint írás a gyengén olvasó ajkait. És újra, ...

Fotó:  Puskás Erzsi

Az esőmosta napnyugtában kivételesen nem jutott eszébe a hosszú út, ami eddig a pillanatig vezetett, a rengeteg lépés, amit a kiérdemelten sikeres életért megtett.
Na persze nem ebben a cipőben, hiszen ez nem arra van, hogy akár csak a limótól elsétáljon a bejáratig, pláne, ha vizes az aszfalt, hanem például arra, hogy elhelyezze azt a hozzá hasonlóan messziről érkezett kis figurát, aki oly lelkesen tartja most az ernyőt.
Lehet, hogy hasonlatos volt épp egy zsák krumplihoz, ám ezt mindenképpen feledtette az, hogy ezt a zsákot olasz varrónők kézi öltései igazították megmunkált, ám eredendően hízékony testére, melyet rendszeres, hatékony, de örömtelen edzéssel kényszerített rá, hogy ő lehessen most ...

Fotó: Varga Imre

Egy végtelenség óta próbálom elérni a kezét. Látom, ahogy hatalmas ősz szakálla és dús haja lobog a maga keltette kozmikus szélben. Ahogy itt heverek az oldalamon, érzem, hogy valami van a másik kezemben, egy fadoboz húrokkal. Újra nyúlok az öreg felé. A kibontakozó fényben zavar, hogy az a sok kis húsos fiú vagy lány, vagy tán egyszerre mind a kettő folyamatosan engem fixíroz. Szorosan tartják az öreget, aki egyre határozottabban nyújtja felém a kezét, és ahogy végre összeérnek a mutatóujjaink, megszólal a fadoboz a kezemben. Mindent betölt a húrok hangja és h irtelen világos lesz.  

Mike Modok

...

Fotó: Varga Imre

A szerelmi háromszög szomorúbbik szögében, ahol tudva van, hogy ki zárja a száznyolcvanadik fokot halkan, birtoklási fohászt mormol X, miközben lelkét eldobja és megsüti közepes lángon. Ipszilon, akiben véget érnek a párhuzamosok, örül a gyötrelmes munkatempónak köszönhető verejtéknek, mert ez kicsivel jobb szagú, mint a hazugság leve. Ezért nem kell magyarázkodni Zének, aki ott áll a párhuzam hozzá közelebb eső végén, de távol saját magától. Zé úgy érzi ez még kibírható, és a hormonok mindent el fognak rendezni majd a maguk módján. X öngyilkosságot fontolgat, Ipszilon válást, mire Zé egyszerre mindkettőt. Omega a magánnyomozó, aki körön kívüli, de látott már sokat, messziről figyeli Ikszet és ...

Fotó: Varga Imre

Bezzeg a halaknak milyen jó! Amikor gyerekkoromban úszni tanultam, többet tartózkodtam a víz alatt, mint felette. Hihetetlennek tűnt, hogy valamiképpen lehetséges megmaradni a felszínen.  Amolyan felnőttes ármánynak tartottam, amellyel csak a gyerekeket szédítik, mint a Mikulással, a gólyával és társaival. Máskülönben minden percet imádtam ott lent, szinte értelmetlennek is tűnt, hogy közhelyes módon magam is fenn lapátoljam a hullámokat. Egyáltalán nem zavart az ipari mennyiségű víz lenyelése. Viszont amivel sehogy sem tudtam megbarátkozni: a hajam megvizesedése, a vízben úszkáló liánok, halak és medúzák; és az, hogy semmilyen körülmények között nem voltam hajlandó kinyitni a szemem, a vízben úszkáló ...

Fotó:  Puskás Erzsi

Ágnesben halvány gyanú motozott. A gyomrában született meg az érzés, és lassan, mint terjedő méreg, a szívén keresztül az agyáig hatolt, hogy bátyja nem gondolta igazán komolyan, amikor azt tanácsolta metsző hidegen a szemébe nézve: „ Eredj kolostorba; minek szaporítanál bűnősöket! ” Azon tűnődött, hogy hiba, esetleg bűn volt-e ezt mondani, meg azon, hogy Isten célja vajon ezzel egybe vág? Miközben gondolkozott, emlékekben fürdött.  A rendfőnök füléből kinövő, fényben megcsillanó szőr jutott először eszébe. Aztán a feszületet megfestő szivárványszínű fénypászma. Ahogy a térd alázatosan koppan az oltár előtt. A súlyos, nedves kövek szaga. A belőlük fakadó méregzöld gaz. Tavasszal a ...

Fotó: Varga Imre  

-           Tuvudsz teve ivígy beve szévél ni vi?

-           Nem, de nem is akarok.

-           Mivi évért?

-           Hagyjál, jó! Próbálok vízen járni.

-           Movost? Évén ivis kivi provo bává lovom. Hovogy kevell?

-           Nem tutdom, de hinni kell benne. Meg ne kérdezd lévé civi, hogyan kell hinni. Mert, nem tudom, azt sem. Szerintem az csak úgy jön. Próbáltam már csukott szemmel, fél szemmel, balról jobbra, jobbról balra, szélben, fényben, hajnalban és most felhőben. Amit tudok, hogy erről fogom írni a hogyan telt a nyaram című fogalmazást a Kitti néninek. És ötöst akarok kapni, mert a Laura meg horvátba ment és ő tuti ötöst kap ...