2015. okt 04.

Kávézó

írta: Hálomlábú Kobla
Kávézó

Fotó: Aknay Csaba

Félhomály. Kávé az asztalon. Cukor nélkül. Öregasszonyok fecsegése: halott férjek, kutyasétáltatás és dobostorta. Várakozás. Jelzős szerkezetek nélkül. A kávé keserű. Az idő ásít, a fény megmoccan: iskolából jövő kisfiúk nyomulnak be az ajtón, utánuk meg vagy tíz jelző oldalt felsiccelt öntudattal.  Az utcán november. És hideg. Az öregasszonyok elhallgatnak. Megvetően mérik végig az jelzőket. Azok meg úgy billegnek a gyűrött ráncok magányán, mint csapodár tejszínhab a képviselőfánkon. A jelzők egészségkárosító hatása tudományosan bizonyított. 
- Az én uram is abba halt bele – mondja az egyikük, miközben dühösen a rigójancsiba mélyeszti a villáját.
A kisfiúk kezükben egy-egy krémessel kirobognak az ajtón. Az idő ásít. A fény lustán lebeg. Várakozás. A kávé keserű. A kanál idegesen csilingel a porcelánon. A jelzők betöltik a teret.

                ------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Annyi mindent gondolhat az ember, miközben azon gondolkodik, hogy mit gondol a másik.


Túl korán érkeztem. Azt fogja gondolni, hogy nekem sokkal nagyobb szükségem van ő rá, mint neki én rám. Már megint egy fölém rendelt kapcsolat.


Nem fog eljönni. Anyámnak lesz igaza. Csak játszott velem. Majd pont én kellek neki. Ez a kávé szar.


Ha azt fogja mondani, hogy azért késett fél órát, mert nem talált tiszta zoknit, akkor elhagyom. De mi van ha nem mond semmit? Akkor előbb megölöm, aztán hagyom el.


Ezek mit keresnek itt? Megbeszéltük, hogy ide nem hozza a lotyóit. Megegyeztünk, hogy én találtam ezt a helyet. Az enyém. Paraszt.


Hülyeség volt a jogra jelentkezni.


Vajon a pincér meleg?


Négykilencven ezért a löttyért? Kávézót kellene nyitnom. Kár, hogy utálom az embereket.
 


Mit vizslat? Hogy mit vizslatok? Amit akarok. Vizslasson ő is.
vi

               ------------------------------------------------------------------------------------------------------------ 

Azzal vádolsz, hogy az orromig se látok, felnagyítom a problémákat és minden apróságot a szemedre vetek. Igazából rövidlátó vagyok, az orvos szerint túl vastag a szaruhártyám és ettől fokozott a szemem törőereje. Talán jobb is, hogy nem látom, kit ölelgetsz most is a pultnál. Azt mondtad, hozol még egy kólát, 10 perccel ezelőtt.  Érdekes módon, te mindig összefutsz egy régi kolléganővel, szomszéddal, gyerekkori osztálytárssal, vagy a dadáddal, igazából akárkivel, aki nőnemű.
Megértő vagyok, persze mindenkinek van múltja, sőt jelene is, ahogy látom.
Hallom a nevetéseteket. Szórakoztató vagy, és észbontóan tudsz udvarolni. Engem is pillanatok alatt levettél a lábamról. Ki tudna ellenállni fekete fürtjeidnek, villogó fehér fogaidnak és a dekoltázsomat pimaszul fürkésző barna szemeidnek.
Azt hiszed, nem tudom, hányszor vertél át mióta a feleséged vagyok? Csak nem csináltam balhét, mert én nem vagyok olyan. Jobb a békesség, végül is mindig visszajöttél.
Mozduljatok már végre és hozd azt a kólát! Kíváncsi vagyok, most mit találsz ki erre a kis flörtre.
Enyhén szólva kicsit testesnek tűnik a kicsike. Hogy mi tetszik neked rajta?
- Szívem, nézd kivel találkoztam! 
- Hál’ istennek! Csókolom anyuka.
BSZ

Szólj hozzá

vi BSZ Aknay Csaba