Fotó: Nagy M. Hedvig Mintha már nem is élnék, tudom, tisztára úgy nézek ki. Pedig hát élek, csak mostanában valahogy nincsen hozzá kedvem. Egyszer majd biztos elmúlik ez az érzés, de amíg nem sikerül rájönnöm, hogy miért is kellene élnem, inkább nem mozdulok meg. Én így tiltakozom saját magam…

Fotó: Nagy M. Hedvig Igazából sosem szerettem a halat. Biztos a szálkák miatt, mert amúgy ízre nem annyira rossz. De az orvosom szerint az én koromban már jobban oda kellene figyelnem az egészségemre. Meg azt is mondta, hogy egyek gyakrabban halat, mert a halhús jót tesz a szívemnek. Nem akarok én…

Fotó: Nagy M. Hedvig Pedig ezt a mezőt láttam álmomban. Biztos sötétedés után jönnek. Mindegy, ráérek. Azt mondtam, sétálni megyek. Holnap biztos keresnek majd, de nem fogok előkerülni soha többé. Mert ma végre eljönnek értem. Megálmodtam a napot is. Egy kicsit még igazán várhatok, nincs ezzel…

Fotó: Nagy M. Hedvig Tényleg nem értem, miért vagyok kiborulva. Megmondta előre, hogy ez lesz. Engedek vizet a kádba. Egy forró fürdő kell most nekem. Úgyis le kellene már borotválnom a lábamat. És a hajam is tiszta zsír. Rettenetesen nézek ki. Szerintem amúgy sose tetszettem neki igazából. A…

Fotó: Nagy M. Hedvig Nagyon be vagyok állva. Pedig még nincs is itt senki. És ha nem is jönnek el? Mégse állhatok itt reggelig, mint valami hülye. Hány óra lehet egyáltalán? Fogalmam sincs, de az biztos, hogy ez a jelmez egyre kevésbé tűnik jó ötletnek. Mindjárt elájulok. Talán le kellene…

Fotó: Nagy M. Hedvig Már megint ugyanazt álmodtam. A belvárosban kószálok, ökölbe szorított ujjaim közül fény szivárog, és fogalmam sincs, hogy miért éppen engem választottak. Most meg nem merem szétnyitni a tenyeremet, mert mi van, ha az a valami kirepül az ujjaim közül, és akkor felébredek.…

Fotó: Csősz Géza A csontok a tányéron, mint a feltámadás blaszfémia karikatúrája, jelezték a hatalmi viszonyok radikális átrendeződését. ‒ Egyszer – suttogta Kajetána nővér a sarokból – mindannyiunkat megsütnek. Majd a fejére húzta a reverendáját, még jobban begömbölyödött menedékhelyére és…

Fotó: Csősz Géza A hadművelet fedőneve: a mennyország szomorú. ‒ De már nem sokáig! ‒ biztatott apánk. Olivér panaszkodott, hogy ez nem lesz így jó, mivel csitándiságomat csotválja még ez a pöhös nyagóc! Erre apám, hogy cáp cselkesiddel sunnyog és butog a Vérgonyasztón. Olivér megnyugodott, és…

Fotó: Csősz Géza ‒ Az élet garanciája – motyogta István bácsi –, egy bombabiztos spájz, ahol el lehet rejtőzni az aszalt gyümölcsök, befőttek és füstölt kolbászok közé, majd akkor előbújni, amikor aláírták a békeszerződést. Mind a hárman bőszen bólogatunk, mert a spájzot mi is nagyon kedveltük…