Fotó: Fecher Ágnes

Az első alkalommal nagyon meglepődött! Szakadt a hó! Totál koxban poroszkált hazafelé, és simán lefejelte az üveg bejárati ajtó… illetve csak elsőre tűnt úgy. Az igazság az, hogy lazán átesett rajta. Itt még nem tűnt fel neki a dolog, de amikor az irodában a falinaptár felszögelése közben kiesett a folyosóra, azon már megdöbbent. Az orvos sem sokat tudott hozzátenni a dologhoz. „Amúgy sem vagyok pszichiáter” gondolta magában és a placebo hatás kedvéért Aspirint írt fel. Mikor az első két szemet bevette, már csak úgy tudott átmenni berúgni a szomszéd konyhájába, hogy a bal lába a falban maradt. Négy órán keresztül várakozott, amíg elmúlt a gyógyszer hatása. Utána is csak félve mert visszakúszni a saját lakásába. Hoppá! Ez tényleg működik, egész jó ez az orvos, gondolta…

Lassan elmúlt a tél, aztán véget ért a tavasz is és teljesen hozzászokott a faljárás okozta előnyökhöz. A munkahelyét csak kamuból nem hagyta ott, hiszen bármelyik bankba besétálhatott zárás után, vagy ha akarta bement egy áruházba felöltözni. A riasztók ugyan jeleztek, de a rendőrség minden alkalommal technikai hibára hivatkozva zárta le az ügyet.

A fejfájás június 7.-én reggel kezdődött. Semmire sem tudott figyelni. Malvin a rovattitkárnő ki is szúrta a dolgot. Mi a baj Kelemen? Egész nap letört vagy. Csak nem a fejed fáj? Tessék, itt egy kis gyógytea. A kerti fehér fűzfa kérgéből főztem, dédanyám receptje. Nem nagyon figyelt az egészre. Hevenyészve ivott pár kortyot, aztán felállt és elhatározta, hogy kimegy az udvarra egy kis friss levegőt szívni. Már a lépcsőházban jobban lett, a fejfájás enyhült, egész jófej dédanyja volt ennek a Malvinnak. Közben leért a liftakna melletti falnyílásba és elindult keresztül a Tűzfalon az udvar irányába. Kicsit kényelmetlen volt az első lépés, aztán nem mozdult többet. Eleinte nem értette az egészet, aztán szép lassan összerakta. A fehér fűz kérgéről gondolkodott, mikor hirtelen egy képlet ugrott be: 2-Hydroxybenzoic acid, más néven Szalicilsav, a Bayer cég szabadalma, tabblettában is árusítják, úgy hívják Aspirin…

(morpho)

------------------------------------------------------------------------------------------------------------

-          Végre egy új nézőpont  ‒ kiáltott fel, amikor farkasszemet néztünk a vízi hullával, jobban mondva a jéghullával.

Majd így folytatta:

      -          Vajon miért nincs olyan kifejezésünk, hogy alulról szagolja a jeget?

Amikor felvetettem, hogy szólni kellene valakinek, hogy szedjék ki az elhunytat, azonnal legorombított, mondván: szégyentelen dolog lenne megzavarni békés szendergésében. Ő azon az állásponton volt, hogy egész életünket korlátok között éljük, ahonnan egyetlen egy perspektíva nyílik mindenre, így aztán érthető, hogy nem jutunk sehova, mivel nem is látunk új horizontokat.

      -          El tudod képzelni – kérdezte ábrándos tekintettel ‒ , hogy a jeget mindig csak erről az oldalról nézhetjük?! Micsoda mázlija volt ennek, kár lenne onnan kiszedni.

má

------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Patyolat, hattyú, Balaton, éjszakai fürdő, boldogság, látszat, másolat, festmény, múzeum, London, élet, gyerek, baba, tisztaság, takarítás, romok, háború, szavak, érvek, vitafórum, választás, csalás, kiábrándulás, remény, szivárvány, színkavalkád, könyvek, fényképek, emlékek, széttépett levelek, átsatírozott mondatok, napló, kamaszkor, tehetetlenség, segítség, erő, izom, futás, Margit-sziget, Duna, kacsázó kavicsok, nevetés, barátság, örök kapocs, pszichológia, egyetem, vizsga, drukk, focimeccs, kapu, Székelyföld, ismeretlen, izgalmas, krimi, nyomozó, nagyító, ékszerész, gyűrű, ajándék, meglepetés, születésnap, szülés, test, forma, alak, akt, festék, fehér, patyolat.

pihe

------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Félhomály fogad, ablaknak nyoma sincs. Túl hideget fúj a légkondi, ki kellene kapcsolni… Fehéren is maszatosak a falak, itt hagyott izzadságszag. Az elhaló nyögések léghullámai a levegőben már csak sóhajok. A földön fekete burkolat. Először csak az egyik lábammal lépek rá. Csupasz a talpam. Taszít a hideg tatami. 

Nézem a táblát. Tíz-tíz-nyolc-nyolc aztán újra, háromszor! Ki számol? Négykézláb vagyok, kipréselem magamból a levegőt, pedig kezd légszomjam lenni.

Szemembe világít egy folt. Milyen ragyogó fehér a feketén! Egy tenyér itt maradt magnézium-lenyomata van a padlón, az orrom előtt. Nézem, közben számolok. Hat-hét-nyolc, még egyszer! Elvétettem a számolást. Hányadik sorozat?

Szép ez a tenyér, éles a körvonala. Úgy nézem, nagyobb, mint az enyém. Talán valamelyik pasié.

Négy-öt-hat…  Nem megy, az utolsót nyomja ki más! Szívem nem pumpál elég vért az agyamba. Nincs levegő, a büdös műanyag szag eltömte az orrom, hányinger.

Kié lehet? Nem velünk edz. Mások is járnak ide.

… hét-nyolc!

Már nincs itt. Ő is túlélte, mondhatni a saját lábán távozott.

Leülök a kéznyom mellé és ráillesztem a tenyeremet.

Pontosan akkora, mint az enyém.

BSZ