Jelek
Fotó: Varga Imre
Erzsi néni elesett a temetésen. A legtöbben azt hitték, hogy a gyászmunka ránehezedő terhétől rogyott meg, de valójában egy göröngy volt a ludas. A gyorsaság és egyszerűség jegyében drága halottja sétabotját vették elő, hogy segítse csoszogó járásában, azonban miután Józsi bá jó húsz centivel magasabb volt nála, le kellett faragni a kopott, mélybarna, markolatánál réz sasfejjel díszített pálcából. Erzsi néniben lényegében ekkor tudatosult Józsi bá halála. Hirtelen, mintha vakufényben villanna házuk, látta, hogy minden az öregre volt méretezve. A fürdőszobában a valaha fehér, most már piszkossárga szekrény és ajtaján a vakuló tükör pont úgy volt elhelyezve, hogy Erzsike csak a homlokát tanulmányozhatta benne. Az előszobában a foghíjas barna fogas csak egy sámlival volt elérhető számára, hasonlóan a port a zsírpárával magára tapasztó konyhai szekrény felső polcaihoz. Csendes, ám annál állhatatosabb düh fogta el. A dísztányérokkal kezdte, az öreg cserepekhez szinte hozzá sem kellett érni a sasfejjel, hogy szilánkokra törve a földre hulljanak. Most Erzsi néni a fürdőszoba felé tart.
hk
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Az értelmező szótár szerint a pár az két tárgy vagy két élőlény összetartozására utal. Azonban vannak olyan dolgok, amelyek önmagukban nem értelmezhetőek, sőt egyenesen feleslegesek és hiábavalóak. Ilyen a cipő és a zokni. Mert egy fél párnak az égvilágon semmi értelme sincs. Úgy lebeg a lét kiüresedett sóhajában, mint ökörnyál az atombomba füstgombájában. Ennek ellenére sosem dobjuk ki a fél pár zoknikat, mert valami belénk programozott hülye remény miatt, azt gondoljuk, hogy majd csak előkerül a másik is, így aztán tele van a fiók egy rakás referenciáját vesztett vacakkal. Ezek után kézenfekvő a kérdés: minek ide két konnektor?
má
- Tessék a kávé, két cukorral, tejjel.
- Köszönöm. Megengedné, hogy csináljak pár fényképet?
- Ó, drágám, hát nézzen már rám. A hajam mint egy boglya , a szemöldököm is csupa kóc, a fogsorom a nappaliban, de oda meg a dobozoktól nem lehet bemenni.
- Ugyan. Maga elbűvölő, de én a konyha falát szeretném lefényképezni.
- Igen? Minek?
- Hát a konyha. Tudja. A jelek.
- A jelek?
- Igen.
- Milyen jelek?
- Hát a körök a falon.
- Jaaaa. A körök a falon. Azt hittem maga a végrehajtó.
- Nem.
- Akkor nem lakoltatnak ki?
- Azt kérem én nem tudom. Én nem ez ügyben vagyok itt.
- Igen magát a körök érdeklik.
- Pontosan. Mondja nem tapasztalt mostanában megmagyarázhatatlan, furcsa jelenségeket?
- Dehogyisnem. Maga hogy került ide?
- Emlékszik? Két nappal ezelőtt beszéltünk.
- Maga a fiam?
- Nem kérem én…
- Jajj tudom maga az a szépfiú abból a sorozatból. Az aktás.
- Hát igen.
- Ó maga nagy kópé. Mindig csak azok a zöld kisfickók. Az a szegény lány meg csak epekedik maga után.
- Gondolja?
- Aranyom, szinte éget a tekintete. Mondjuk nekem még a hagyományos tévém van, nem az a plazma, mint a Kocsisnénak a másodikon, de még ezen keresztül is forró maguk körül a levegő.
- Meg tudja mondani, hogyan keletkeztek azok a körök a falon?
- A körök? Nem. A férjem szerint, Isten nyugosztalja hajlamos vagyok a lustaságra és a felületes takarításra. Tudja, én már öreg vagyok. Valószínűleg pár óra múlva kilakoltatnak, és akkor nekem végem. Azt hiszem más lehetőségem nem maradt, mint hogy megbékéljek a ténnyel, hogy a konyha fala egyszerűen retkes.
- Azért, megengedi, hogy lefényképezzem?
- Ó, drágám, hát nézzen már rám. A hajam mint egy boglya , a szemöldököm is csupa kóc, a fogsorom a nappaliban, de oda meg a dobozoktól nem lehet bemenni.
- Álljunk le! Mi ez a szar? Ki írta ezt az egészet? Ez nem sci-fi basszátok meg. Mi ez? Mi folyik itt? Scully jelenete is ilyen szar? Ez vicc ugye? Inkább írjátok bele, hogy megcsókolom, vagy nem tudom, valaki haljon meg, haljak meg én, de ennek a párbeszédnek semmi értelme.
- Maga a fiam?
- Faszomat. Én vagyok a végrehajtó.
- Akkor ki fognak lakoltatni?
- Gyerekek én ezt nem csinálom. Írjatok normális forgatókönyvet, én kiszálltam.
- És a jelek?
- Én vagyok a jel csókolom.
- A kolleganődet csókold meg aranyom.
vi
