photo by morpho Nos, ami a lényeglátást illeti, végül be kellett látnia, alighanem tévúton járt. Pedig kezdetben azon a néhánysokezredik bódult délutánon is épp úgy gondolta, mint általában, nevezetesen, hogy az elevenbe vágó igazságra tapint rá. Mint oly gyakran, most is teraszon ült. Vékony…

Fotó: Aknay Csaba Egyszer csak ott van velem szemben, rögtön belefog, hogy drága a cigi és le fog szokni, hogy a nővére nemrég ment férjhez, de iszonyatosan nagy bunkó volt a násznagy, meg most öntötte el a pincéjét a víz és meg fog őrülni, hogyha a helyhiány miatt ott tárolt…

Fotó: Barbay Csaba Zsoltika nem készült el időben. A tanárnéni megengedte neki, hogy befejezze a Házifeladatot. A többi gyerek el ment lappdázni. Ez már sokkal jobb lesz, Zsolti. De úgy látom, nem figyeltél, amikor az egybe- és különírásról tanultunk a héten. És mi az a lappda?…

Fotó: Varga Imre Ezt aztán nagyon odaraktuk. Igazi csapatmunka volt. Amilyen akkurátusan felszabdalta a papírdobozt. Ahogy kimatekoztam a súrlódásmentes íveket a lépcsőfordulókban. Ahogy igazítgatta a hullámkartont, amíg húztam a hevedert. Hogy nehogy megnyomja a „rőt avar”…

Fotó: Varga Imre  Áthozta a Tibi, hát olyan csepp volt, ahogy ott reszketett a vakarcs kis teste, gondoltam, ha megmarad, ellehet itt. Nem akartam már kutyát a Betyár után, pláne egy semmire sem jót, de hát elnyerte Tibi attól a félhülye fiától a Komlóséknak. Nekem meg tartozott a szivattyú…

Fotó: Puskás Erzsi   Az esőmosta napnyugtában kivételesen nem jutott eszébe a hosszú út, ami eddig a pillanatig vezetett, a rengeteg lépés, amit a kiérdemelten sikeres életért megtett.Na persze nem ebben a cipőben, hiszen ez nem arra van, hogy akár csak a limótól elsétáljon a bejáratig, pláne,…

Fotó: Puskás Erzsi Ott voltunk már reggel hétkor, jó volt a helyszín, jók voltak a fények, de Ügyfél még mindig képtelen volt eldönteni, hogy legyen. Target az urbánus AB státusz 25+, tehát alap a New York skyline, de mivel most nagyon megy náluk ez az organic bio cucc,…

Fotó: Varga Imre  Párdón, párdón, párdón, párdón, vigyáztam! Ja, nem,  – ­most nem az, hogy ki vagy te, mert elvileg ezt én is kérdezhetném –  semmi személyes, csak itt vagyunk, ugye, sokan vagyunk, ugye, valahogy meg lenni kell, ugye. Látom, te ráérsz, végül is én is, éppen csak vagyok, azt még…