Idén utoljára december 16-án a Mersz Klubban léptünk fel, amiről Bancsik György készített egy remek, atmoszférikus anyagot. Az előadásunk anyaga a Halszájoptika és a Minek Kollektíva közös munkájának eredménye, ami ugyan blogunk oldalain a korábbi hetekben posztok formájában már megjelent, de azt…

Fotó: Nagy Zopán Egész nap a Dunakanyarban buszoztam, helyi járatokkal, oda-vissza. Szeptember eleje volt, időnként eltakarta a napot egy felhő, máskor előbukkant, néha éreztem a folyó szagát, a parton végigcikázó nyáremlékű zsizsegést, néztem a még zöld ágaikkal fakó napfényben kirajzolódó…

Fotó: Nagy Zopán – Az emlékei? – Az emlékeim? Mintha egy filmet néznék, látom, ahogy játszunk a napfényes vasárnapi parkolóban. Persze ki tudja, mi az, amire emlékeznék, ha nem készültek volna fotók. És ha a családban nem meséltek volna semmit arról az időről. Szóval igen nehéz ezt…

Fotó: Nagy Zopán Én titkom. Nem tudja senki, hogy rád gondolva milyen rezgés indul el bennem, s kígyózik ágyékomtól a fejem búbjáig, majd vissza. Én titkom, hogy míg a szokásos maszkomban közlekedek nappal, alig várom, hogy munka után hazaérjek, és a nyitott ablakban ülve csillapítsam…

Fotó: Nagy Zopán Néha elfelejtem a neved. Nézlek, ahogy a szekrény előtt gombolod a szoknyád reggel, mondanám, milyen szép a lábad, vagy kérdezni szeretnék valamit, például hogy ma mikor végzel, találkozunk-e este, ilyesmi, és akkor hirtelen nem jut eszembe a neved. Gondolkodnom kell pár…

Nagy Zopán: Közös portré no. I-II, 2002 Aha. Már megint te és a tükröződéseid. Most mit akarsz mégis? Engem? Ugyan, hagyd. Magadra vagy kíváncsi, arra hogy mit mutatok belőled. Egyébként is. Folyton magad keresed bennem. Belőlem is te nézel ki, azt hiszed. Hogy nem te, hanem az az egy? Az az…

Nagy Zopán: Anna - 1994 Jól emlékszem a pillanatra, mikor egy késői estén megjelenik. Olyan tizenhat lehetek, egy régi tanácsi üdülőben vagyunk, fotelek, székek, még a hetvenes évekből, kerek asztalok, kis terítőkkel, hasas tévé a sarokban, társasok, néhány könyv egy polcon, és hatalmas…

Nagy Zopán: Jules-duplex, 2004 Tetszik itt, napfényes, tiszta, elegáns, szerintem kedvelni fogjuk, jó lesz új törzshelynek. És a pultos hölgy nagyon csinos. Eszembe jut róla valaki. Az adottságairól, ha érted. Gyerekkoromban apámat néha elkísérhettem a kocsmába. Nem meséltem még? Különös.…

photo by morpho  „A világ olyan, mint a kút, minden cseppjében ezer nap alszik” Rúmi Valójában egy óriás fejében vagyunk, ezt gondolta nagyanyám, mikor gyerek volt. Meztéláb iparkodott a nagyszoknyás, kendős asszonyok után, hogy az aratásban segédkezzen, és akkor, az ebéd utáni rövid…