Fotó: Varga Imre

A párhuzamos valósággal az a baj, hogy a végtelenhez képest is távolabb érnek össze. Itt vagy te és itt vagyok én. Árnyékom vagyok önmagamnak. Elbújva, a nemespenész egyszerűségben. Ez jól van így vagy nincsen jól, lényegtelen. Mi a lényeges, kérdezhetnéd. Minden körülmények között, mikor már azok is veszve vannak és az most nagyon nem fontos, hogy elveszve vagy megveszve, csak az számít, hogy még süssön be a Nap. Akkor már látszik a fényben a kiinduló pont, ahonnan lehet egy nagyot dobbantani. Mi történhet? Legfeljebb puhára esünk.
vi

  ----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Nem válaszolsz? Tükröm-tükröm, mondd meg nékem… Már századszor próbálta a varázsigét, de csak nem jött válasz. Biztos volt benne, hogy valami nagyon összekeveredett, mert minden egyes pislogás után, ahányszor csak kinyitotta a szemét, mintha egy másik szobában találta volna magát. A tükör és a szék ugyanott volt, a férfi ugyanúgy az ablaknál, de közben minden annyira más. Először úgy megijedt, hogy mozdulni sem mert. Mintha valaki gonosz varázslatot küldött volna rá, hogy soha ne térhessen vissza. Talán valamelyik irigy szomszéd műve az egész? Zavarában össze-vissza pislogott, és közben hol nehéz bársony, hol könnyű selyem lógott az ablak előtt, a gyertyatartót állólámpa váltotta fel, a fésülködő asztalka meg valami bűvös szerkezetté alakult át. Nyomogatta a gombokat, de hiába, már éppen azon volt, hogy az egészet falhoz vágja, amikor a férfi könnyű léptekkel odasietett hozzá, hozzáért a szerkezethez, és rögtön lágy zene hallatszott.
- Szabad egy táncra, hercegnőm? – kérdezte, és mielőtt bármit mondhatott volna, már ott forogtak a szoba közepén egyre gyorsabban és gyorsabban, szédítően, aztán csak feketeség.
- Halló, ott vagy valahol? – hallotta ugyanazt a férfihangot. Nyugi, nincs itt a világvége, csak a kezedet kértem meg, nem kell rögtön elájulni!
- De várj! Akkor is, ha kiderül, hogy én egy elvarázsolt boszorkány vagyok, te meg egy bátor inas?
- Micsoda?
- És a tükör sem válaszol, szóval lehet, hogy van nálam szebb a vidéken – mondta.
- Akkor is.
(pihe)

 ---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- 

A megkétszereződés pillanata csak rövid ideig tartott. A függönyön átütő napfény vörös színe teljesen betöltötte a szobát. Ugyan nem hangzik túl valószínűnek, azonban a fény mégis kiszorította az időt a térből, így csak egy röpke pillanat volt, amikor saját szemébe tudott nézni nemcsak a tükörnek, de a fényképezőgép kijelzőjének is köszönhetően. Jó lett volna megnyújtani az időt, mint egy gumiszalagot, hogy kitartson egészen addig, amíg meg nem sejti, mi lehet a megfelelő ellenszere az ontológiai pacának. De nem lehet egyszerre megteremteni a tökéletes esztétikai elrendezést és tekervényes kérdéseket csak úgy hányavetien belökni a vörös fénybe.
má

 ---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- 

- Ez egy orbitális hülyeség! Nincs semmiféle invázió! Most nézem a neten és egy halovány említést sem tesznek róla sehol!
- Mert hülyék! Mert hazudnak! Jönni fognak, mindjárt itt lesznek tudom!
- Na idefigyelj te nagyon hülye! Először is a szúnyogok nem járnak falkában! Néha sok van belőlük, de egyenként zabálnak! Nem kerítik be csapatostul az áldozatukat, ráadásul bent vagyunk egy szobában, szóval gyere ki a függöny mögül!
- A maláriát is szúnyogok okozzák, meg az álomkórt és hallottál már a Zika vírusról? Korábban azt gondolták, hogy csupán enyhe tünetekkel – lázzal, kiütésekkel, izomfájdalommal – jár, ám a brazil egészségügyi hivatalok nemrégiben három halálesetet is ehhez a vírushoz kapcsoltak, ráadásul kimutatták, hogy közvetlen okozója lehet a kisfejűségnek, azaz annak, hogy az újszülöttek abnormálisan kisméretű fejjel – gyakran agysérüléssel – jönnek világra.
- Na idefigyelj! A maláriaszúnyog a trópusokon honos, mi meg jelenleg Koppenhágában vagyunk! Az álomkórt a cecelégy terjeszti, ami szintén trópusi, ráadásul nem is szúnyog! A slusszpoén pedig az, hogy nem vagy terhes! Úgyhogy hagyd abba ezt a hülyeséget és gyere ki a kibaszott függöny mögül!
- Honnan tudod, hogy nem vagyok?
- Miért az vagy?
- Nem, de ezt te nem tudhatod! Ráadásul Fenistil sincs itthon!
- Na jó akkor maradj ott, de arra azért felhívnám a figyelmed, hogy február van! Télen nincsenek szúnyogok még Dániában sem!
- Miért, egyébként vannak? Na ugye, hogy igazam van. Mi van, ha egy véletlenül elfelejtette, hogy tél van? Itt aludt a szobában és most felébredt, aztán rám támad!
- Ok, tételezzük fel, hogy igazad van. Szerinted meddig fogsz még a függöny mögött dekkolni? De most őszintén?
- Pont addig, amíg te le mersz mászni a forgószékből, ahol három napja gubbasztasz a termeszek támadása miatt….
(morpho)