Fotó: Varga Imre

Lehet, hogy mindenhol húslevest főznek ebédre? A nyitott ablakokon ömlik ki a zsíros lészag. Hozzá mindenhol üvölt a rádió, híreket mondanak vagy vicces történeteket valami érthetetlen nevű országokból. Anyu is főz, biztos nálunk is húsleves lesz, pedig utálom. Lehet, hogy ebből főzték itt a lakókocsin, a fejét meg iderakták, hogy engem bámuljon egész nap. Már huszadszor kerülöm meg ezt a lakókocsit, nagyon büdös, még a húslevesnél is rosszabb, vajon ki lakhat benne? Hűha, ez eddig nem is jutott eszembe. Na, jobb, ha arrébb megyek, a hideg kiráz. Hát, kéne egy testvér, vagy legalább ne utazott volna el mindenki nyaralni. Vagy már ebéd lenne, még ha húsleves is. 

Mike Modok

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------

Ha nagy műanyag kakas lehetnék, aki beláthatna a hatodik emeleti konyha ablakán, amint éppen elzúg a nikkel zsúrkocsi a lét töltött káposzta szagú szorongása felett; de lehet ez nem is igaz, csak a szárnyas illúziója, amely nem vagyok, csak lehetnék. Mert életidegen szürke kockák között sárgán és pirosan kakaskodni a boldogság kietlen szemétdombján, mintha legalábbis az ember nem ökörnyálon csüngne rothadó salátalevél és saját lyukas zoknija között. Ha a kakasban lenne tisztesség, akkor ő is kocka és szürke lenne, ahogy minden és mindenki. De ahogyan ott áll peckesen, az szemenszedett pofátlanság, aljas önteltség valamint vérlázító. De én sem ismerek irgalmat, és egyszerűen kibiciklizem a képből. 

má

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------

Elveszett a gomb. Nem a ruhájáról, szülei észre se vették volna hiányát, hisz létezéséről sem tudtak. Titok volt, és roppant fontos. Először is azért mert nagy volt. Másodszor meg zöldesfekete. Harmadszor pedig tapintásra olyan, mint Apa tőrének nyele, amit ezidáig csak egyszer, nagy titokban sikerült megérintenie. Nem fogja megtalálni, mert begurult a lakókocsi alá. A kakas persze mindent tud, de segíteni nem képes. Egyik szemével figyeli is a kisfiút, azonban kapacitása véges, a túloldalon csoszogó vásári tömeget kell szórakoztatnia. Azért néha megrogy, mintha eresztene, taréjával a lakókocsi felé mutat. De hát kisfiúnak, ellentétben az óvónénivel, nincs hátul szeme.

Hetven-nyolcvan év múlva a kisfiú már öregemberként, kórházi ágyán fog legközelebb említést tenni a gombról. Ezt tulajdonképpen azoknak mondom, akik hallani fogják. Hogy értsék.

hk

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------

Én láttam, hiszen ott voltam. Ti is ott voltatok mind. Az erkélyen álltatok kussolva, hogy majd a gyerekek lerendezik egymás között. Kicsit megkopott a tarajom azóta, azt hiszem a mellemnél és a tarkómnál is szökik a levegő, de látjátok azt a tyúkszemnyi fakó foltot a begyemnél? Azt a könnyeivel csinálta a Karesz.  Bizony. Nekem dőlt és csak sírt. Először befelé, aztán kifelé. Szomorú volt, csalódott, mérges. Aztán már csak mérges, mérgesebb és még mérgesebb. Én azóta nem láttam, de amikor felfújnak mindig eszembe jut az eskü, amit a begyemnél tett, könnyeit kortyolgatva. " Mindet megölöm egyszer"- hüppögte. Szóval azt hiszem ez lesz életem egyik legizgalmasabb kerületi ünnepsége, mert ha jól látom a fél szememmel az ott mintha a Karesz lenne. Bár nem vagyok tyúkeszű, gondolom nem az óvónőképzőben kapta azt a pisztolyt, ami a jobb kezében van. És ha a másik fél szemem sem téved, akkor ti ugyanúgy kussoltok, mint akkor, mikor a gyerekeitek szarrá cikizték a lila biciklije miatt.

vi