Fotó: Varga Imre

Platón ránk hozta a frászt a barlanggal és az árnyékkal, de mi semmiből sem tanulunk, és a komfortosnak érzett egérlyukunkba, további gödröket hozunk létre, ahova csak rézsútosan süt be a nap, nyomasztó árnyképeket vetve a falra. Tény nem mindentől várható el olyan világraszóló látványosság, mint az Apokalipszis tűzijátékkal, lovas parádéval és Atkins diétával; ami rém időszerű, tekintve, hogy állandóan zabálunk. A gödröt a gödörbe viszont praktikus. Az odavetülő árnyak, már nem azonosak azokkal, amelyet mi jobb híján valóságnak hívunk, csupán ennek formátlan kivetülései. Ez akár jó hír is lehet. Mert az árnyék árnyéka legalább a mi művünk. És nem kellet hozzá szinte semmi különösebb felhajtás, csak egy kis beton. És ha ez nem lenne elég, akkor marad a vigasztaló tudat, hogy mindenről Platón tehet és az ócska hasonlatai.
má

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------

Fél kiló krumpli, egy vaj, majonéz, szalonna. Csak el ne felejtsem. „Nem írom fel, ennyit meg tudsz jegyezni”  És ha nem? Ő sem tudja megjegyezni, hogy Jar Jar Binks vagy Darth Maul. Pedig velem látta. Fél kiló krumpli, egy vaj, majonéz … De minek majonéz? A ketchupot jobban szeretem. Tökre olyan a színe mint ezeknek a rajzoknak. Van nálam elég pénz? Tehát fél kiló krumpli, majonéz… De mi volt a másik kettő? Ketchup, zsír. Ebből basszus milyen kaja lesz? Tök jó, ahogy az a nagy F meg U összefonódik a C-vel, meg a K-val a falon. Ó és Apa megkért, hogy hozzak gyufát. De valamit még kértek. Tudom, hogy valami hiányzik. Miért csak értelmetlen betűket rajzolnak a falakra? Jól néznek ki, meg minden, de azért lehetne értelmük is. Gyufa, majonéz, zsír. De mi lehetett a negyedik? Mindegy, veszek kenyeret, az mindig kell. Ja, meg Star Wars-os matricát, ha marad pénz.
hk

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------

Állítólag, ha kellő távolságból szemléljük a problémáinkat és nem azonosulunk a nehézségeinkkel, akkor átláthatóbbá válik az élet nevű parazita élősködése, pusztításának lassúsága pedig elviselhetőbbé válik ilyen módon. Az ehhez hasonló kinyilatkoztatásokkal nem könnyű és nem is nehéz együtt élni. Csupán döntés kérdése az egész. Lelkes Áron, akit a fodrász szakma csak Ürgeként emlegetett, hitvallásává tette a fentebbi állítást és, hogy gyakori részegeskedése közben se felejtse el, hogyan élje túl az önpusztítás általa választott formáját, tenyerébe tetováltatta a bölcseletet. Ürge az évek során megszállottjává vált az élet túlélésének és igyekezett másokat is erre az útra terelni. "Látja, ha elég messzire tesszük a tükröt, akkor mit mutat? Az egészet. Ne az orrára fókuszáljon, mert nem látja meg az erdőt" - tanácsolta. Egy reggel Ríkató Etelka volt ügyintéző, hivatásos frusztrált ült be hozzá kiszőkülni és egy kis frufru igazításra.  Áron munkáját befejezve, szédülten Etelka arcába nyomta a tükröt, aki elégedettségét számla nélküli tizenötezer forinttal juttatta kifejezésre. Elköszöntek egymástól, és mindenki ment a dolgára. Áron kokaint szippantani, Etelka meg bosszantani a világot. Útban a világ felé azonban meglátta hajkoronájának árnyékát, és szörnyű haragra gerjedt. Átverve érezte magát. Okádott egyet sziluettje láttán, majd felhívta adóellenőr vőlegényét, aki sosem mert neki ellentmondani és megígérte Etelkának, hogy ebéd helyett ma bírságolni megy.
vi