Fotó: Varga Imre 

Áthozta a Tibi, hát olyan csepp volt, ahogy ott reszketett a vakarcs kis teste, gondoltam, ha megmarad, ellehet itt. Nem akartam már kutyát a Betyár után, pláne egy semmire sem jót, de hát elnyerte Tibi attól a félhülye fiától a Komlóséknak. Nekem meg tartozott a szivattyú miatt, na, gondoltam, ki vagyok veled segítve, most még etethetem ezt is.
Aztán meg Erzsike is gondjába vette, még képes volt neki kirántani a farhátot, szidtam is ezért, mielőtt elment. Azóta én se eszek rántott csirkét, de van, hogy éjjelre beengedem, olyankor odafekszik az ágyhoz az Erzsike oldaláról. Biztos hiányzik neki is.
De fain kutya lett, erős a foga, testes is, látszik, hogy valami tenyésztett fajta, „dalmatíner”, azt mondta a Tibi. Meg hogy nem félnek tőle a lovak, de megvédi a kocsit, meg a rakományt, legalább is erre tartották az angolok. Ha lenne még ló meg kocsi, kipróbálnám.
Amilyen szép kutya lett, még féltem is, hogy elviszik valamelyik éjjel. De kiugatja, akit ki kell, tud ez vigyázni ránk.
Túl is fog élni engem. Majd mondom Lacinak, hogy vigyék el Pestre.
KR

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------

Eldobja, visszahozom. Világszám. Azt hiszem, már eldobná végleg, de van benne tartás. Ha jön a hideg, magához húz. Mindkettőnknek jó. Mérnök volt azt hiszem. De jöttek a többek, az olcsóbbak, a fiatalabbak, a harcikutyák, a tenyésztettek, a törzskönyvezettek. Egy darabig volt tartalék, aztán enni kellett. Konzervet. Mindkettőnknek jó. Ébredés után betesszük az aznapi csillogást szemeinkbe, közösen pitizünk pár rohanó lábon álló, értékes emberoltár előtt, aztán megpihenünk. Visszahúzódunk magunkba, aztán csörren az apró és szétrobban a csigaház. Kopogtat a remény, útra kelünk zsemléért, mindkettőnknek jó. Megérdemelnénk valami mást is, valami többet, táplálót, de láthatják, vannak még fekete foltjaim. Délután ismét pitizünk, tervezzük a jövőt, a figyelmes estét. Lehet, hogy ez már az a film, csak nem vettem észre? Egyre lassabb és olyan nehéz kivárni a végét. Mindkettőnknek.
vi

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------

A T2 és a T3 totális kudarca után a gépek tanácsa válságülést tartott. Voltak, akik egy új, mindennél pusztítóbb terminátor modell visszaküldését javasolták. Kétféle út tűnt algoritmizálhatónak:
1) Fejlettebb kommunikációs készségű, emberszerűbb, szociális modellt állítanak elő.
2) Marad az eredeti modell, de nem hasonlít a kaliforniai kormányzóra.
Ám ekkor egy egyszerű zsebszámológép funkciójával rendelkező, plebejus gép, azzal az első számolásra értelmetlen függvénnyel állt elő, hogy küldjenek egy olyan ember-szimulátort, amely külsejében nem hasonlít az emberhez, ugyanakkor az emberben értelmezhetetlen érzelmi, hormonális válaszokat indukál. Fontos, hogy beszélni ne tudjon, ez már a korábbi modelleket is azonnal lebuktatta. Arcberendezése egyszerre váltson ki szülői gondoskodást és gyanútlan haverkodást. Tulajdonságai miatt, akár hasznos élőlény benyomását is képes legyen kelteni. A vezető processzor egy szögletes, nagytestű, színes példányt tervezett, de végül a zsebkalkulátor javaslatára egy fekete-fehér, egyszerű mintázatos modell mellett döntöttek. A gépek tanácsának programzárása azzal a kalkulációval zárult, hogy John Connornak ezúttal kevesebb, mint 1 ezrelék az esélye.
Mike Modok

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------

Szerintem legbelül érezte, hogy nem szabadott volna ekkora kísértésnek kitenni. Kiakasztja őket, hogy vigyázzak rá. Oké, hogy új vagyok, de azért ennyire ismerhetne engem. Vagy magát, hogy mindent a szerencsére bíz. De ennek hiába magyarázok, hogy tökmindegy, hogy milyen magasra rakja, vigye be inkább a házba. Most meg rosszkedvű, mindkettőnket büntibe rakott az asszony. Valahogy el kéne küldeni neki Cat Stevenstől az I Love My Dogot. A fickó neve nem túl szimpatikus, de a szám nem rossz. Ha megértené a nóta szövegét, akkor tán felfogná a nő felém irányuló haragját. Nem a verés számít, hanem az a szar hangulat. Egyébként meg még az a benga Kerberosz is rászállt a szopórolerre Héraklésznél. Meg Orpheusznál. Meg Aineiasznál. Én meg teljesen más alkat vagyok. Ez meg ráadásul nem is volt olyan nagy cucc. Azt javasolnám szerintem, hogy keressünk új nyulakat, a régieket meg felejtsük el.
hk