Fotó: Barbay Csaba 

Mister Shutterfroe a szebb napokat látott fejvadász, szabadidejében tulipánnemesítő, úgy döntött, hogy tilosban parkol. Ezt a nem megengedett állapotot cirka tizenhat percen át szándékozik fenntartani. Mister Shutterfroe a fegyverviselési engedélyéhez szükséges pszichológiai alkalmassági vizsga tanúsításaként, nyugodt, a közre nem veszélyes egyénként éli mindennapjait, így büszke tulajdonosa egy félautomata kézi lőfegyvernek. Tulipán nemesítés tekintetében munkássága nem túl jelentős, sikerei nincsenek, de a csüggedés nem jellemző az egykori fejvadászra. Feltalálja magát számára szokatlan szituációkban, érdekesen, izgalmasan vesz részt olyan beszélgetésekben is, melyekben a rajta kívülállókat seggfejként címkézi fel szigorúan önmagában, tehát modora is kifogástalan. Mister Shutterfloe memóriája azonban kissé kopottas lett a munkája által okozott stressz levezetésére használt bódítószerek használata után, így elfelejtette, hogy maradt-e otthon sör tegnapról mára. A lehetősége annak, hogy nincsen otthon, vagy nincsen otthon elég sok sör, már önmagában is elég ahhoz, hogy padlófék után az ember tilosban parkoljon és vásároljon pár üveggel, hogy ne legyen az az idegesség. 

vi 

------------------------------------------------------------------------------------------------------------ 

Az utazót sokszor érik meglepetések. San Franciscóban például az, hogy sosem süt a nap, mindig köd van és a hőmérséklet még nyáron sem megy 17 fok fölé.  A part közelében vidáman úszkálnak a fókák, és a jegesmedvék csak azért kerülik el a vidéket, mert globális felmelegedés van, amiről senki sem tudja pontosan, mit is jelent, de egy biztos, ha így haladnak a dolgok, hamarosan bekövetkezik a jégkorszak. 

A város másik részén, a hegy túloldalán viszont sivatagi meleg uralkodik a klímához illő növényzettel és állatvilággal. Ide azonban a ködben élők be nem teszik a lábukat, mivel a napsütéses utcákon lepukkant házak sorjáznak, és furcsa kinézetű emberek imbolyognak. Egy biztos, nem az egykori aranyláz leszármazottai, mert azok elegáns XIX. századi villákban laknak a Golden Gate park közelében, és olyan megvetéssel néznek át a latin negyed lakóin, mint egykoron az indiánok a sápadtarcúak névtelen tömegein. 

má 

------------------------------------------------------------------------------------------------------------ 

A festett halál telefonál. Mérgelődik, hogy csak most vette észre, az autónak a tükröződésében azt a gyönyörű tűzfalat.  Elképesztően szép felület. Kilátás néhány fára. A létezésnek olyan minősége, amiről még álmodni sem volt képes. Számára csak a túloldalon lepusztult kisbolt kopott, piszkosfehér ajtaja leng nyikorogva, alatta fekete-barna kutyaszaros járda párolog. És az ő kidolgozottságához képest szánalmas firkálmányok veszik körül. Tudja, hogy nincs sok ideje, mert kezd hozzáromlani környezetéhez. Sürgősen el kell hát költöznie. Lehetőség szerint arra a pasztellszínű tűzfalra, a zöld fákhoz, de más megoldás is érdekli. Jónéhány sikertelen próbálkozás után végre megtalálja a Városképi Ügyosztály Festett Koponyák Elhelyezésért Felelős Alosztályát. Hamarosan reményei pont úgy illannak el, mint a járda gőzei. Rövid úton kiderül, hogy a hivatal számára ő nem gyöngy a moslékban, nem ragyog ki, ellenkezőleg, csak egy szürke probléma a sok közül, aki mindössze azzal tűnt fel, hogy felhívta magára a figyelmet. Színtelen hangon közlik vele, hogy értéktelen, nem áll semmilyen védelem alatt. Elköltöztetésére nincs mód, ráadásul illegálisan festették fel. Várjon ott ahol van. Nemsokára intézkednek munkatársaik.

hk