Fotó: Varga Imre

Gyalázatos idők járnak. Az embernek nincs kedve kimenni az utcára. Az eső közönyös kitartással veri a kimerészkedők arcát, becsorog a gallérok alá. Csak úgy védekezhetnek ellene, ha tekintetüket a földre szegezik, és a növekvő tócsák által rajzolt utat járják. Úgy viszont nem nagyon látnak előre. Úgy rémlik, hogy hosszú évekkel ezelőtt már volt ilyen. Olyan sokáig tartott az a deprimáló idő, hogy senki sem hitte, hogy bármi is változhat csak azáltal, hogy leveszik az esőkabátot. Pedig hát… Néhányan azért akkor is esernyő és kapucni nélkül mentek ki. Nem vettek tudomást arról, hogy ez nem tanácsos, rá is fáztak persze. Aztán általános meglepetésre változott valami. Az emberek, akik már jóideje egészen jól érezték magukat befülledt esőkabátjuk alatt, döbbenten vették tudomásul, hogy süt a nap. Rövidesen rá kellett jönni azonban, kényelmetlen felemelt fejjel járni, mert megbotolhat az ember, hogy a napon kurvára le lehet égni, és ami az esőben oly sokáig bevált, az nem működik a felhőtlen ég alatt. És csak pár év kellett ahhoz, hogy egyre többen újra kényelmesnek lássák, és felöltsék magukra a szekrényben lapuló kabátjukat, leporolják a sarokban gubbasztó esernyőjüket, és ez újra elhozta az esőt. Egy maroknyi Hamlet ugyan érzi, hogy kizökkent az idő, de senki nem gondolja kompetensnek magát helyretolni azt. A legtöbben csak simán gubbasztanak a kapucni alatt.

hk

------------------------------------------------------------------------------------------------------------ 

Amióta tőlük rendelem az ebédet, azóta sokkal többet esik az eső. Na, mi van mára? Lecsós rizs, párizsi szelet. Ez? Ez meg mi? Hurka. De hát ez nem illik a képbe. A férjem az szerette volna, az mindent szeretett, ami össze nem illő, de szerintem ez egy gasztronauta tévedés. Ilyet még a tévében sem csinálnak, még az a kopasz sem, amelyik lefagyasztja a tüzet. Bírom ezt a kis sofőrt olyan intelligensen fékez, és érzelmesen dudál. Én kijövök, ő mosolyog. A fiamra emlékeztet. Nem magas és nem is alacsony, nem kövér nem sovány. Pont, mint a gyermekem. Csak ő sosem hozná nekem a lecsót hurkával. Az apja az igen, mert az nagy bohóc volt. Ő még az esőt is megviccelte volna, ha akkor ötvenhatban nem marháskodik az oroszokkal. 

vi