Fotó: Kovács Márton

Lina néni volt a legfiatalabb a három lány és a tizenegy testvér között. Sosem kedveltem igazán. Jól ment férjhez, mondták róla akkoriban. Felvitte isten a dolgát, és ennek hatására kellőképpen rátarti lett. Mindezt gyerekfejjel tudtam meg Nagyanyámtól egy látogatás után. Azt firtattam, miért mindig a konyhában kell leülnünk, amikor annyi szép szobájuk van. Nem éreztem, hogy szeretne minket. Sok kérdésem hatására hazafelé megtudtam a titkokat. A nagyapám nem is a Nagyit akarta feleségül venni, hanem a nővérét, Borit. De lekéste a lehetőséget, így kénytelen volt beérnie Mamával. A nagy családból csak ők maradtak egyedül a faluban, ahol dédi is élt, így szolgálhatták a család fejét. Nagyanyámra mindenki úgy gondolt, mint egy cselédre. Igazából az is volt. Lány korában Budapesten szolgált a puccos Óbudán, majd a férjének és az anyjának, azután a leszármazottainak adta az életét. Mire felfoghattam, hogy mennyire öröm nélküli élete volt, és kárpótolhattam volna bármivel, elhagyott minket. Örökre. Még most is hiányzik, pedig eltelt azóta húsz hosszú év. Az ángyim pedig, a lánya fotójából ítélve, köszöni szépen, jól van.
L. Cat

------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Margit azon morfondírozik, hogy mivel lepje meg magát és szűkebb pátriánk fontosságait, akik úgy döntöttek számára némileg érthetetlen okokból, hogy jeles nemzeti ünnepünk alkalmával kitüntetik őt munkássága okán. Csak arra gondolhat, hogy akaratlan gesztussal tett vagy mondott valamit, amit odafönt meghallhattak. A tűzzománc mellett döntött, amely nem csak ruhájához fog illeszkedni csodálatosan, de nem túl direkt módon a Szent Koronára is utalást tesz, ami manapság nem árthat. Történelem tanár lévén (Úristen, már 48 éve!), és mert olyan korokban élt amilyenekben, mindig is tudta, hogy a háttérbe húzódó együttműködés a túlélés záloga, azonban ezt a felismerést ő maga nem tartotta túlzottan díjazandónak, még akkor sem, ha így vészelt át egy-két rendszert. Mindenesetre botorság, sőt képtelenség lenne egy ilyen kitüntetést visszautasítani. Miközben válogat, hirtelen elmosolyodik, mert eszébe jut, hogy csodálatos nyelvünkben mennyire rímel a Bizánc a zománcra. Most már biztos, hogy ezt fogja viselni.
hk

------------------------------------------------------------------------------------------------------------

- Csókolom! Hagyja azt a nyomorult pin kódot. Nincs meg akkor nincs meg. Nem ön tehet róla. Viszont ha már úgy is itt tetszik állni előttem, tessék már megtenni, hogy jól összetöri a belsőmet. A keretem műanyag, nem lesz nagy baja. Én viszont már nagyon unom a létet. Minden a mostohával kezdődött. Híres lettem, jól éltem, csupa szépet láttam. Előttem fogant meg rengeteg gonoszság, szépség, furmány. Láttam öreget, fiatalt, rondát, gyönyörűt, haldoklót és élősködőt. Mindent láttam már. Nekem mindent megmutattak, amit ezen a világon lehet. Kérem szépen törjön össze. Nem tudok cserébe semmit sem adni, de nagyon kérem zúzzon össze, mert az én feladatom el lett látva. Végeztem.
- Sajnálom, de nem segíthetek. Ez itt nem meseország. Én ha magát összetöröm, és az okozott kár mértéke nagyobb mint ötezer forint, akkor kedves barátom mehetek a dutyiba, mert kifizetni nem tudom a maga értékét. És amilyen dörzsölt formátumú a boltvezető, egészen biztos, hogy sokkal többre becsüli majd magát. Mellesleg megjegyzem, hogy ezt ön is megtehetné saját magával, hiszen én még ilyen szép tükröt sosem láttam. És ha most nem haragszik mennem kell, mert a bankkártyámat letiltották a háromszori rossz pin kód miatt. Bízzon jobban az emberekben. Egyszer valaki, majd biztosan összetöri magát. Ráadásul pont akkor, mikor már ön sem számítana rá. Na további szép napot.
vi