Fotó: Fecher Ágnes

Minden reggel megteszem. Megteszed te is. Mindenki megteszi. Mégis akkor valami más volt. Nem emlékszem az összes alkalomra, de akkor valami különleges történt. Akkor mintha mégis emlékeztem volna az összesre.
Minden reggel belenézek, és látom önmagam, de általában csak a borítást. Néha belenézek csak azért, mert kíváncsi vagyok, hogy most éppen ki néz vissza rám. Olyankor mást figyelek. Levonom a megfelelő következtetéseket, de semmi egyebet nem tudok vele kezdeni. Nem mintha kéne.
Viszont akkor valami más volt. Megláttam régi önmagam. Egyiket a másik után. Különböző arcok sorakoztak előttem, mint valami tárlatban, de valójában mind én voltam. A bicikliző kisfiú, a vizsgájára készülő diák, a megbántott szerető, a kétgyermekes szülő, aki még nem voltam, és az összes többi. Mind ott sorakoztak előttem.
Abban a rövidke pillanatban tudtam, sőt, akkor értettem, mit jelent a „Minden egy” kifejezés. Kívülről szemléltem önmagam és tudatában voltam annak, hogy létezem. Akkor és ott tudtam, hogy létezem, miközben önmagam régmúlt alakjainak sokasága tekintett vissza rám, pedig csukva volt a szemem.
SZZ

 ------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Űrhajósként bolyongott a féreglyukban valahogy úgy, mint Jodie Foster és Matthew McConaughey. Tudta, már órák óta azon volt, hogy felderítse a próbababák titkát, de nagyon zavarta, hogy sehonnan sem jött fény, kivéve egy kis amorf lyukat valahol messze. Még azt sem tudta megmondani, mekkora helyiségben járkál. A lyukon keresztül néha lézersugárszerű fénynyalábok jöttek be ide valahova, és mozgásukból arra következtetett, hogy egy vetítőből származnak. A fénycsóvák lassan képekké álltak össze a babák arcán és testén: a nagy sötétségből kiemelkedett egy kék bolygó, majd a kép ráközelített egy településre. Egy nagyváros hatalmas felhőkarcolói, bevásárlóközpontok, az épületek között tempósan ide-oda igyekvő emberek. A kép néha megállt, egy hang szólalt meg valahonnan és lassan, tagoltan rövid szavakat mondott. A próbababák ekkor alig láthatóan megmozdultak és suttogni kezdték a szavakat. Aztán a mozgásuk egyre élénkebb lett, a hangjuk pedig egyre erősebb. Pár perc sem telt bele, már hadonásztak és ordítottak. A fülére szorította a kezét, mert úgy érezte, a zaj elviselhetetlenné vált. Vett egy mély levegőt, és maga is ordított, hátha történik valami. Történt: felébredt. Pontosan így: keze a fülén és ordít. Ijedten ült fel az ágyában, mert belehasított, hogy holnap van a záróvizsgája az űrhajós kiképző központban.
pihe

 ------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Kedves nézőink! Nem meglepő magyijar világsikerre térhettünk nyugovóra tegnap éjjel. Azért nem meglepő, mert a papírforma beigazolódni látszott és a Magyar próbababa válogatott sikeresen hódította meg a világ legmagasabb pontját és jutatták el országunk figyelmezéseit Istenhez. A több mint száz ország bábú delegáltjai közül, hazánk polikarbonát gyermekei újvilág csúccsal érkeztek meg a hegytetőre. Szándékosan használtam az újvilág szót, ugyanis kedves honfitársaim ezzel a győzelemmel új időszámítás kezdődött a Tejútrendszerben is. Csapatunk jóval Isten ébredése előtt ért fel a csúcsra, ahol jó hazafiak módjára átvették az irányítást a világ dolgaiban, míg a Teremtő fel nem ébredt. Bamba nézésük mögött lüktető hazaszeretettől vezérelve elrendezték ezer éves sérelmeinkből adódó igényeinket az emberiség felé. Kedves nézőink! Tegnap éjjel együtt dobbant minden magyijar szív annak ellenére, hogy többen önök közül már arról szőttek álmokat, milyen könnyed mozdulattal vajazzák meg kovásszal, kemencében sült kenyerük egyik felét, mielőtt elindulnak a közösmunkába. Testvéreim! Pár órája a sötétséget legyőzte a szívünkben rejlő tompa vágy melyet a Kárpátok másoknak hideg, de nekünk annál melegebb fuvallata gerjesztett sok-sok évszázadok óta. Mától, mindennap holnap. És másként néz le ránk a Nap, mert az Istennek kezét a mi bábuink terelik számára kedves irányba. És most hallgassuk meg a nemzeti időjárásjelentést.
vi

 ------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Családi örökségem érzelmi alapon meglehetősen eklektikus. Apai ágamat letaglózta a rendszerváltás és ama tény, hogy honnan is származnak az anyai felmenőim. Mindez az örökséget képező, hatalmas, borostyános, soklépcsős, ódon padlásos házzal kezdődött. Vagy végződött? A mélyen tisztelt vásárló távozása után, módszeresen átvizsgáltuk az ingatlan minden apró szegletét. Alapvetően a ládában rejlő egyetlen fotótól bukott ki a mai napig tartó őrület. Egy balerina arca okozta a tragédiát, akit sorozatfelvétel gyanánt, az idő, a háborús helyzet, meg az örökölt vallási beleszületés pusztításának mementójaként örökített meg valamely botcsinálta, de politikailag korrekt művészlélek. Mimi korának ünnepelt táncosaként káprázatos tehetség volt. A legszebb Odette. Kár, hogy élete utolsó felvételét elcsúfította a szám. Vagy azonosító. Vagy jó ég tudja mi is. Emlékszem, ott álltak a szüleim, és meredt arccal figyelték a képet. Anya, hisz végre megláthatta a nagyanyját, Apa viszont rádöbbent, hogy egy világ választotta el az elveit a valóságtól. Mert egyetlen mondat volt csupán a hátoldalon: Carpe diem!
L. Cat

------------------------------------------------------------------------------------------------------------ 

A klónozást eredetileg Palpatine kancellár aka Darth Sidious találta ki, hogy a klónháború idején mindenkit manipulálni tudjon, hogy félreállítsa a Jediket , és létrehozhassa a totalitárius Galaktikus Birodalmat. Na most ez volt valamikor réges-régen egy messzi-messzi galaxisban. Valami Jango Fett nevű fejvadász csókát klónoztak, és ezekből a klónokból gyártottak hadsereget. De ki a fasz emlékszik már erre? Ma vannak a klónozott, sőt génmanipulált vetőmagok, amiből nő majd bazi nagy uborka, meg tök, meg kukoricacső-vezeték. Legalább is ezt gondolja róla az a sok idióta, aki… Hagyjuk is.  Aztán bejátszott még az 5.elem, ahol valami kézmaradványból leklónozzák (bocsánat) a piros hajú csajt, aki valami hablaty nyelven tolja a frankót és átüti a falat. Pedig a klónozás valójában  ivartalan, a véletlent kizáró szaporodási forma, amely során genetikailag azonos, magasabb rendű szervezetek jönnek létre. Sehol egy piroshajú, vagy egy hadseregnyi sisakos izé! Egyébként rá szokták aggatni arra is, hogy klón, aki lenyúl egy ismert karaktert, zenei stílust, vagy magát Michael Jacksont. Szóval tulajdonképpen egyetlen egy közöset találtam ezekben a klónozós sztorikban. Mégpedig azt, hogy dugás soha nincs benne! Arra nincs szükség! Nem csak úgy brahiból, vagy laza huncutságból, de az utódlás végett sem! Egyáltalán nem.
Mindent mérlegelve, meghányva, megvetve, megfontolva és meggondolva, arra a végkövetkeztetésre jutottam, hogy én utálom a klónozást és elutasítom annak minden formáját!
(morpho)