Gyorsétterem
Fotó: Fecher Ágnes
Ha a peronszámláló diákmunkás, engem meglátva húz egy strigulát, már vagyok valaki?
Ha korlátlan bérletem van a fitneszterembe és nem félek használni, már vagyok valaki?
Ha a recepciós rám köszön reggelente a bejáratnál, este pedig kienged az ajtón, már vagyok valaki?
Ha előre engedsz a lépcsőn, a liftnél, pénztárnál, csak, hogy megbámulhass hátulról, már vagyok valaki?
Ha saját pin kódom van a bankszámlámhoz, amit nem szabad felírni és a kártyával egy helyen tárolni, már vagyok valaki?
Ha személyigazolvánnyal, útlevéllel vagy egyéb fényképes igazolvánnyal tudom magam igazolni, már vagyok valaki?
Ha annyi százalék kedvezményt kapok a megrendelt szemüveglencsére ahány éves vagyok, már vagyok valaki?
Ha este anyám felhív, jó éjszakát kíván, és azt kéri, vigyázzak magamra, már vagyok valaki?
Ha lemerem ütni a csótányt, pókot, szúnyogot csak, hogy nyugodtan aludj, már vagyok valaki?
BSZ
Na jó, akkor most, most az egyszer próbáljuk meg végre tudományos alapon! Ha most nem jön be, akkor soha!
Először is nagyon fontos a nyugodt környezet,! Lehetőleg egy lélek se legyen ott, mert akkor nem jönnek a számok. Valami halk zene, vagy egy pornófilm a háttérben, esetleg. Szóval a hetes az nyilvánvaló, nem is lehet más. Van egyrészt a hétfejű sárkány, meg a hetedhét izén is túl, meg van a hét vezér, meg hetedikén született, de ez már csak a hab a tortán. Szóval már csak négy szám kéne, mert egy már bombabiztos. A 23 sem lehet kérdéses, hiszen azt úgyis mindig kihúzzák! Meg talán aznap randiztak először…istenem, micsoda május volt… Na de ez most komoly dolog, hagyjuk a szentimentáliát… jelentsen ez bármit is. Az egyes mellé kéne még valami, de nem jön az ihlet, pedig ez az álmosító délután pont alkalmasnak tűnik. Még nincsen tele a krimó mindenféle jöttment takonnyal, akik azt se tudják, mi az a lottó! Mert nekik már semmi se szent. Szent, szent, szentháromság… Hm, ez jó! Mikor csókolóztak a Bazilika lépcsőin, az volt a harmadik esély… aztán eljátszották, de a hármas az mehet, az jó szám. Na persze, három mindig meg van! Az mindig sikerül, csak az utolsó kettő, na az nem jön be soha! De ma másként lesz, ma be kell jönnie. Megjátssza az egyest! Azt nem szokta soha, de ma minden másképp van, ma bejön ez is, ma bejön minden. De ha már ez menni fog, akkor a tábla másik végét is nézzük meg! A kilencvenre egyetlen érve sem volt, max annyi, hogy 1990-ben érettségizett, de ez önmagában édeskevés a nyeréshez, akkor is az volt. De ma belefér ez is, ma nyerni fog! Kábé itt be is fejezte a játékot, felhajtotta az utolsó italt és kitántorgott az utcára. Nem fogadott soha, nem is nyert volna soha, esélye nem volt. Mikor másnap Karpfenstein Jenő, a Fésű és Darugyár gyors és gépkocsi rakodója ötödiknek kihúzta a 23-ast, már órák óta halott volt.
(morpho)
Amikor először munkába állt már sejtette, hogy nem ez lesz a legnagyobb karrier, amit ember csak kívánhat, de hát legalább állása van, tulajdonképpen szerette is, amit csinált. Sokan ezt nem mondhatják el magukról. Amikor megvette első kocsiját, sejtette, hogy egy kicsit átverte a kereskedő, de kisebb nagyobb zökkenőkkel azért működött a járgány. Tulajdonképpen szerette is. Sokaknak még ilyenjük sincs. Amikor megismerkedett a lánnyal, aki később a felesége lett, tudta, hogy nem választottja a legszebb, sőt még csak nem is túlzottan szórakoztató, de legalább van egy társa. Tulajdonképpen szerette is. Amikor elvesztette állását, a kocsija díjait sem tudta fizetni és felesége úgy gondolta, hogy neki ebből elég, egy magányos éjszakán megtalálta ezt az éttermet. Olyan ismerős volt.
hk
A tavasz pillanatai? Stirlitz? Áprilisi esőfelhők? Meg a francia melankólia. Ébredések? Diliház. (lábjegyzetként: a két főszereplő fantasztikusan játszott) Múló idő? Magnóliák? Meg J. Roberts. Ki gondolná, hogy ennyire nehéz címet adni egy regénynek! Ne legyen unalmas, érthetetlen, meglévő, túl hosszú, túl rövid, idegen hangzású, és véletlen se egy film jusson eszembe róla. Esküszöm, annyi időmbe telik kitalálni, mint amennyi idő alatt elkészült az írás. Tulajdonképpen, mi is a lényege? Családregény/életrajzi/memoár/ kaland vagy romantikus? Jó ég, még ezt sem tudom eldönteni. Csak ülök itt napok óta, eszem ezt az egészségtelen kaját, sörözök, gondolkodom, és nem haladok. Még jó, hogy a cigiről leszoktam. Próbáltam kikapcsolódásként újságot olvasni, de ez most csak meggyötör. Nem is értem miért. Juli sokszor elmondta, hogy először magyarul írjak. Hiába élek egy jó ideje a Brit Birodalomban, a magamfajta középkorú pasinak először a saját nyelvén kellene megfogalmazni a gondolatait. Akkor majd lesz cím is hozzá. Addig az egész csak görcsölés, tagadás, elégedetlenség. Meg fülcimpatépkedés. Azt hiszem, hazamegyek. Most a Foley Sreetre. Holnap meg Szegedre. Julihoz.
L. Cat
