Fotó: Icsu Renáta

 A titok úgy öl, mint a lustaság. Még lélegzel ugyan, de már halott vagy. Még dobog a szíved, de már halott vagy. Reggelente felébredsz, megiszod a két kávédat, ráhamuzol a tükörtojásból visszabambuló, vigyorgó fejedre, de halott vagy. Lassan megszoktad, hogy élsz, de halott vagy. Ha szeretsz élni, akkor meg már rég halott vagy. Amikor először felsírsz, magadba szívod a világ összes titkát. Az, hogy van anyád, az nem titok, ott a melle a szádban, tehát létezik. Hogy van apád az sem titok, neki is ott van anyád melle, ami számára távoli emlék lesz még néhány hónapig, de a másnaposság sok mindenen átsegíti. Jól lehet vele kezelni a hiányt, mert a szenvedés ad valami pluszt. Az ember úgy érezheti, hogy kapott valamit az élettől, amit már érez, de még nem érti. A migrén, émelygés és depresszió háromszög alakú posztamensén magzatpózban álldogálva, teljesen más a nézőpontja a hányását visszanyelő embernek. Abból a perspektívából nem csak érzed, hanem látod is, ahogyan Isten a lelkeden tapos, miközben az Ördögnek dob egy csücsörítős szelfit. Azt hitted, hogy tényleg a saját képére teremtett? Rosszul lett fordítva. Saját képére vagy bele pofádba tök mindegy. Aki józan ezen a bolygón, az mind ezt a titkot fürkészi, hogy tényleg hasonlatos-e Istenhez, miközben a teremtő ott tapos az állkapcsodon, amire felhúzott egy egész birodalmat. Íme! Az új szentháromság. Erős alap, sok szenvedés, diktál a migrén. Kitartóan megítélő erkölcsi bázis, segít a hányás. Legyen rend, legyen minőségi a depresszió. Az atya, fiú, szentlélek? Ők a pultnál nézik, ahogy az apák zsebéből szublimál a munkanélküli segély, ahogyan a papírpénz borrá változik, és ahogy a kövérnek csúfolt bölcsész srác leitat egy tesiszakos vadmacskát, egy beszédhibás költő felolvassa legújabb versét egy megrepedt pohárnak, egy megrepedt pohárról. Lesik, ahogyan feleségek érkeznek az éppen aznap megkapott fizetést elvedelő férjeikhez és hallgatják, hogy az ital vagy a családod. Naná, hogy az ital. Vizslatják az első randitól izzadókat, az özvegyet, akit régen érintett meg a szerelem odalent, a kamionsofőrnek álcázott adóellenőrt, aki rossz vicceket mesél egy pohár alkoholmentes sör után. Az olcsó pia szagára felhúzzák transzcendens orrukat és vaskos orrnyergük mögül szemlélik, ahogyan a csapos háromról négy csillagosra vizezi a konyakot. Összesúgnak a besúgók mögött, röhögnek a pár percig még szűz lányokon, és átkozzák a zenegépbe pénzt dobó kidobót, aki Zámbó Jimmy best offal tapétázza ki az egész teret, pincétől a padlásig, a csócsóasztalon innen és túl.
 A titok úgy öl, mint a lustaság. Ülsz a seggeden, előtted egy üveg pia, vagy mögötted, attól függőn, hogy forog e a világ vagy sem. Győzködöd magadat, hogy azért iszol, mert vallásos vagy. - „ A bor Krisztus teste. A vörös a vére, a fehér a teste, a rozé meg.... hagyjálmárbazdmegiszoméskész.”-
Az egyetlen barátod ebben a politoxikomán szappanoperában a megkönnyebbülés fekete madara.

vi