photo by morpho

- Nézd, pont egy ilyen balkezes kell nekünk.
- Ja, de ez nem zöld. Meg hát, ki tudja honnan sodorta ide a víz, vagy mi ez?
- De ez tud úszni is.
- Ha csomót kötnénk miénkre, az is tudna úszni
- De nem kötünk.
- Nem, mert nekünk van méltóságunk. Meg ez mocskos is, nézd meg miben úszik.
- Lemoshatnánk. Látszik rajta, hogy strapabíró.
- Használt, vehetnénk egy újat is.
- De nem veszünk, nincs is rá pénzünk.
- Mert nem adnak! Ez is a mi hibánk?
- Köthetünk néha értelmes kompromisszumokat is nem?
- Figyelj, én ehhez hozzá nem nyúlok, a macskám is szebb nála, pedig az aztán ronda.
- De pont ilyen kell nekünk.
- DE EZ NEM ZÖLD!
hk

             ------------------------------------------------------------------------------------------------------------ 

mottó: „…nincs más célom, mint a vad, abszolút imitáció…”
Szentkuthy Miklós

A kék emberek vélhetőleg – nem biztos – összeverekedtek a zöld emberekkel. Erről meglehetősen részletesen ír A kék és a zöld emberek apokalipszise című apokrif irat, amely még a IV. században elveszett. Ez viszont kétségbevonhatatlan tény. A baj akkor kezdődött, amikor a kék emberek Goethét olvastak lefekvés előtt – legalábbis ezt állítja az elveszett irat ‒, ezt követően mérhetetlen vágyat éreztek az örökkévalóság megízlelésére. Ezért felkeresték a zöld embereket, és mivel azok nem tudtak ditirambusokban beszélni, így a kékek nekik mentek. Bicskákkal. De a vége az lett, hogy a zöldek levágták a kékeket. Ott úsztak a kék testrészek a ciszternában. De ez nem biztos. Csak lehet. Mindenesetre ezt hívjuk rímelő anarchiának.
má

             ------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Galvanizátor 

Lehel, a háromlábú galvanizátor minden reggel migrénnel a fejében ébredt. A kín egészen addig gyötörte, míg el nem aludt. Alvás közben maradt egyedül ideje arra, hogy sajnálja magát és így érezzen a világ iránt is. Lehel álmában fontos elhatározásra jutott. „ A faszom tele van ezzel a fájdalommal, de konkrétan”. Másnap reggel betelefonált munkahelyére, hogy késve fog érkezni, mert orvoshoz megy. Így is tett. Késve érkezett. A fejét szétrepesztő érzés ennek ellenére sem enyhült meg. Lehel az orvosi rendelőhöz vezető kilencszázhét méter alatt beleszeretett a koponyáját gyötrő érzésbe. Hasonlóan intenzív érzést utoljára egy Margit nevű lány váltott ki belőle, de annak csalódás lett a vége, és gyomorfekély. Lehel tudta magáról mindig, hogy érzékeny ember, sőt az átlagnál szenzitívebb is, de ki ne lenne az, ha három lábbal áldja meg a sors, ráadásul a háromból néha mindegyik csak bal. Sosem volt egyszerű élete, és ha azt vesszük fundamentumnak, hogy zoknit is csak párosával árusít a Teszkó, a cipőkről nem is beszélve, akkor különösebben nagyobb empátiás készségre sincsen szükség ahhoz, hogy megértsük, Lehel miért vállalta, hogy alámerül egy savval teli medencében, egy közepesen vastag gumírozott búvárruhában. Kétséget kizáróan imponáló az is, hogy öltözete egyedi, és kifejezetten a testrész többletével sok ­ sok álmatlan éjszakákat okozott számtalan feltalálónak. Azonban, ha annak is tudatában lehetne, hogy Isten szemszögéből egy Meleagrina margaritiferara hasonlít az összkép, akkor talán igazgyönggyé változna a migrénje is.
vi