Világítótest
Fotó: Aknay Csaba
A Napot a kertbe
- Na mit szólsz Marika?
- Mihez, Jencikém?
- Elloptam a Napot a kedvedért.
- A Napot?
- Igen.
- Az én kedvemért?
- Igen. Örülsz? Szerintem szép lett. Jól mutat itt a komposzt és mosókonyha között.
- Jobban örültem volna, ha sikerül józanon hazaérned az ultizás után.
- Marika! Van még valami.
- Oda a segély.
- Nem. Sőt. Nyertem. És mindent neked adok. Tessék. A Feca meg a Fityusz segélye, és itt van a Korda rokkantnyugdíja is.
- Remélem nem csaltál te ember.
- Nem. De azért mondd már. Tetszik?
- Micsoda?
- Hát a Nap?
- Nem értek én ehhez. Különben is kihűl az ebéd.
vi
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Egy keddi napon születtem, kora délután. Ez azóta is befolyásolja az alvási szokásaimat, igencsak szeretek délután aludni. Azt pedig, hogy a novembernek miért van mindig olyan jó illata, már nem tudom megindokolni. Hogy a szinesztézia gyönyörű képzavaraival éljek, a novembernek mindig hideg, naplementétől súlyos délután-szaga van. Olyan ködös arany szaga, néha meg csak köd szaga. Amikor meg ketten cigizünk a délutáni alvás után, nahát akkor meg cigis köd szaga van, de én azt is szeretem. Megszoktam. Ja, meg a decemberi cigik, arról ne is beszéljünk. Amikor nem tudod elkülöníteni a füstöt és a párát, ami dől ki a szádon, főleg persze nem a délutáni alvás után, amikor viszonylag kevés dolgot tudsz eldönteni. Pláne, hogy már sötét van, pedig csak most keltünk fel, fázósak vagyunk és kócosak, de azért rágyújtunk, hogy a párába némi füst is kerüljön. De valószínűleg ez a sötét az oka, hogy mindez, a köd szaga, a délutáni alvás veled, meg utána a párás cigi annyira jól tud esni télen és egyáltalán nem hiányzik például nyáron. Meg talán azért is, mert egy téli keddi napon születtem, kora délután. És ez azóta is befolyásolja az alvási szokásaimat, igencsak szeretek délután aludni, veled.
hj
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
- A világosság ellentéte nem a sötétség, hanem a fény – mondta.
Majd tervszerűen a leglehetetlenebb helyekre is villanykörtét szerelt. Így mesterséges világítás pompázott az almafa tetején, a farakás mellett, a kerítésre felfutó borostyán között, de még a kert végében tobzódó gyomrengetegben is, ahol a természet adta rendetlenséget kihasználva, sünök tanyáztak. Így semmi meglepő nem volt abban, hogy ezek az állatok akadtak ki a legjobban, és sutba vágva minden filozófiai emelkedettséget, szövetségre léptek az apacuka szörnyekkel – igen azokkal, akik Micimackó mézét is megdézsmálták –, akik aztán egészben nyelték le a kerti fényeket.
- A sünök teljesen linkek – mondta, majd többet nem foglalkozott a világosság ellentétével.
má
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
A problémát az okozta, hogy a Nap már csak hat milliárd évig volt képes ellátni a Földet és persze az egész Naprendszert fénnyel és energiával, ezért a kutatók alternatív megoldásokon kezdtek dolgozni. Az első haladó elképzelés szerint Kizotsiro Nomashi, (a Japán) egyik találmánya fogja megoldani a problémát. Az ő javaslata alapján a Földről kéne energiával ellátni a Napot és akkor az sosem hűlne ki és nem alakulhatna át fehér törpévé(1). Mivel azonban nem dolgozta ki az 149 600 000 km hosszúságú villanykábel célba juttatásának logisztikai problémáját, a javaslatot végül 3674 000000 év polemizálgatás után elvetették. Ekkortájt került képbe a német Wilfried Wiezenstahl elképzelése, aki kerek perec kijelentette, hogy új Napra van szükség. Szét kell nézni az Galaxisban és le kell nyúlni egy zsír új csillagot, amit aztán a saját rendszerünkbe vontatva lecserélhetjük a kiégett Napot. A feladatra Bruce Willist kérték fel, aki egyéb elfoglaltságaira hivatkozva végül sajnálatos módon nem tudott eleget tenni a felkérésnek. Mintegy 2326 000000 év elteltével a Nap néha-néha bizony kihagyott. Egy-egy villanás, egy-egy pillanatnyi elsötétülés jelezte, hogy a probléma megérkezett. Jenő bácsinak egyik reggel elege lett. Megunta, hogy sötét van és hideg. Felhozta a pinyóból a muzeális halogénlámpát, becsavarta a régészeti tanszékről lenyúlt foglalatba és felkapcsolta a villanyt. Azóta nagyjából megvagyunk.
(morpho)
(1) A fehér törpe állapot a csillagfejlődés egyik, asztrofizikailag jól behatárolható, végső stádiuma. A fehér törpecsillagok a csillagászat szemszögéből A színképosztályú, a Nap abszolút fényerősségének tizedével, századával fénylő csillagok, melyeket gyakran planetáris köd vesz körül.