Fotó: Birtalan Zsolt

A huszonhatodik költözése volt. Pont ezért mindig nagyon óvatosan járt el a tárgyak felhalmozásában, azaz mindentől azonnal megszabadult, ha annak jelenlétét feleslegesnek ítélte. Így aztán volt két pár zoknija: az egyik a lábon, a másik a szárítókötélen. Ingből viszont három, egy rajta, egy a mosásban, a harmadik az ünnepi alkalmakra. Nadrágból egy nyári, egy téli és egy mackó a kert felásáshoz. És minden mással kapcsolatban is hasonló praktikus és gazdaságos szempontok szerint szervezte az életet maga körül. A költözésre legalkalmasabb idő a tavasz, de persze az ember nem mindig lehet annyira mázlista és néha előfordul, hogy kihajigálják a gondosan összegyűjtögetett és megválogatott tárgyait az ablakon az őszi kellemetlenül nedves pocsolyák kellős közepébe. Az ilyen kényes helyzetek elkerülése a legalkalmasabb még a fesztiválidény elindulása előtt összepakolni és elegánsan olajra lépni.
má

  ---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- 

Eldorádó

Eldorádó a fenéket. Messze van. No nem kívül, hanem belül. Igen belül. Nem tudtad hogy van? Persze hogy van. A szívben. Ott kell gazdagnak lenni. Mondta a Megváltó, meg a pénzváltó. Ez zsák? Ez nem zsák, hanem mobilizált gardrób, konyha, nappali, és spejz is egyben. Hogy jó-e egyedül? Nem vagyok úgy. Ezt nagyon sajnálom. Jó lenne a szükségben magányosnak lenni. Jó lenne csendben szűkölni. Jó lenne, ha csak én hallanám korgó gyomromat. Jó lenne, ha lenne egy párna ami mindenkié és azon nyugton álmodhat. Ő az állam én meg néha ez a fehér sátor vagyok.
vi

   ----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Mennie kellett! Egy hétig hezitált, hogy mit tegyen! Százszor is elolvasta a levelet és végül nyilvánvalóvá vált, hogy mennie kell! Nem is tudott mással foglalkozni, a levél minden sora a halántékában lüktetett…

„Drága One
Kérem bocsásson meg, ha a mailt megijesztettem, mert nem ismerjük egymást vagyok, Miss Michelle Darlington az egyetlen lánya néhai Alexander Darlington. Én már egy női orvostanhallgató a University of Accra Ghána Nyugat-Afrikában, késői apám Alexander Darlington meghalt, és rám hagyta, anyám asszony Sarah Darlington. 21 éves vagyok”

Itt még nem értett semmit, sőt a név sem volt ismerős, de aztán tovább olvasott…

„A késői apám Alexander Darlington tulajdonosa sok vállalat itt Abidjan Elefántcsontpart halála előtt, ahol elhagyta az anyámat asszony Sarah Darlington. Egy éven belül a néhai apák halál, anyám asszony Sarah Darlington megölte bérelt gyilkosok, miután anyám meghalt, a néhai apák ügyvéd hívott, hogy átadja a néhai apák dokumentumok nekem, miután atyáim ügyvéd már átadta a dokumentumok számomra, nagybátyám kezdte követelve a dokumentumok néhai apák és teljes vagyonát”

Hát persze a Darlington lány a második emelet 12-ből! Csak ő lehet! Istenem, meghalt a Sanyi…

„Én most hívott atyáim ügyvéd jött, és azt mondta a nagybátyám, hogy apám végrendeletet / végrendelet, hogy minden ingatlan az enyém. Miután atyáim ügyvéd tette, hogy a nyilatkozatot a nagybátyám indult elleni küzdelemben, hogy egy kiterjesztése ment, és intézkedett, bérelt gyilkosok megölni, és az öcsém”

Itt nyelt egy nagyot…

„Because attól tartok legyen valami nem történik velem iskolai helyiségek, ez az oka annak, hogy Önnel a kapcsolatot, mint egy becsületes ember, hogy segít nekem át a néhai apák pénzt a bankszámlájára.
Az említett alap (£ 4,8 millió angol font sterling) négymillió nyolcszázezer Brit font sterling, amit korábban bizalmasan elmondta nekem volt létrehozására egészségügyi létesítményben a tengerentúlon, már letétbe az egyik bankok itt Abidjan Elefántcsontpart én kínál 15% -a teljes összeg segítségeteket átadásában ennek az alapnak sikeresen a fiókjába, és miután a pénznek tudok jönni, hogy az országot és továbbra is a tanulmányaimat.
Kérjük, ne segítsen nekem, és Isten áldjon.
Michelle Darlington”

Istenem Micsell! Megyek drágám, rohanok hozzád!
(morpho)