Fotó: Nagy Krisztián

Ez nagyon büdös, gondolta, de tűrök, mert közel a park. Az öregasszony gurulós szatyrában egy csupasz kakas lapult, aki erőteljesen anarchista eszméket vallott, például azt, hogy öregasszonyokat kellene levesnek megfőzni nem pedig őt, és valami miatt szentül hitte: visszanőnek majd színpompás tollai, a vére visszafolyik a testébe és a nyaka is a helyére kerül. Minden esélye meglett volna erre, ha nem kellett volna annyit várni a piros lámpánál. Miért kell ennyit várni? Miért nincsenek jobban beállítva? Itt valami mintha büdös lenne.  A lámpa sehogy sem akart váltani. Lehet már nem is fog soha. Ágyő park, ágyő labdázás!
má

  ----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

- Maga tudja, hogy miért hurcolják végig azt a szerencsétlent az utcán? Hogy miért van leöntve festékkel az arca? Hogy miért borítja annyi matrica a testét, amire az van írva, hogy sebhely? Hogy miért nem szólnak hozzá és hagyják csendben őrlődni ebben a megvetéssel teli légkörben? Mondja, miért nem üvöltenek vele vagy ölik le mint egy állatot? Hát miért kell ennek a szerencsétlen embernek megszégyenülnie a kedves vezetőről elnevezett sugárút kellős közepén? Hát nincsen ezekben irgalom? Hát nincsen ezekben irgalom! Legalább le lehetne köpni, hogy kicsit érezhesse a megbocsájtásunkat, hogy tudja, a bűnei mérlegén még két serpenyő van, és eljő az egyensúly.
- Asszonyom! Az az ember lopott!
vi

  ----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Rohadt hangosan beszél, undorító a jókedve. Nincs joga penetrálni életerővel a teret csak csak azért mert fiatal. A kutyája is… Nekünk is volt, aztán elhízott meg meghalt, újat meg már nem szerezhetünk, mert félünk attól, hogy túlélne minket. Tekintettel lehetne mások évek alatt felépített rosszkedvére. Nekünk viszont ehhez meg van a jogunk. Mi ezért tettünk, nem úgy mint ő. Mert az, hogy még csak keveset élt, nem érdem csak állapot. Az, hogy mi ilyen idősek vagyunk meg eredmény. Nekünk el kellett idáig öregedni. Alig várjuk, hogy végre szabadot mutasson a lámpa és átkelhessünk, eltávolodhassunk ettől a viháncolástól. Már csak meg kéne valakinek nyomnia a zöldet hívó gombot.
hk