Fotó: Csősz Géza

A hadművelet fedőneve: a mennyország szomorú.
‒ De már nem sokáig! ‒ biztatott apánk.
Olivér panaszkodott, hogy ez nem lesz így jó, mivel csitándiságomat csotválja még ez a pöhös nyagóc! Erre apám, hogy cáp cselkesiddel sunnyog és butog a Vérgonyasztón. Olivér megnyugodott, és minden jel szerint nagy egyetértés alakult ki köztük.
Apám nagy terve az volt, hogy ott kell támadni Kajetána nővért, ahol a legjobban fáj neki.
‒ Ellopjuk az imádságoskönyvét ‒ érdeklődött Simon –, és bedobjuk a békák közé?
Apánk felháborodottan magyarázta el, hogy mi mélységesen tiszteljük mások világnézetét és a könyveket megbecsüljük. Amivel bajunk van – mondta –, azok az apácák. Ezek a teremtés tévedései, az emberiség zsákutcája, a pontosvessző térdkalácsa, a sóhajban a derékszög és fekély a józanész kétkedésein.
‒ És ahogyan II. Fülöp tette volna... ‒ majd hirtelen elharapta a mondat végét.
Így Klotild végül csak a tepsiben végezte. Apánk szerint így újra helyreállt a teremtésrendje. Üdvözült mosollyal sürgött-forgott a konyhában, mindent ő akart csinálni. Lendületesen tette fel a vizet forrni, szenvedélyesen tépte ki Klotild tollait, minket kiküldött a kertbe rozmaringért. Még a macska is elégedetten gubbasztott, figyelemmel kísérve Klotild utolsó komoly fellépést. Apám alkalmi pálinkázó barátja is érdeklődve szemlélte apánk gasztronómiai vendettáját, főleg mivel előtte való este végighallgatott egy rögtönzött előadást arról, hogyan függ össze a libák árulása az ellenreformációval, és hogy erről miképpen vélekednének II. Fülöp arab lélekgyógyászai. Közben Klotild már ropogósra sült a rozmaringgal, és apánk készségesen rohant kaput nyitni, mert igazi úriemberként nem mulasztotta el Kajetána nővért is meghívni a lakomára.
A nővért két másik apáca támogatta be a házba, majd amikor meglátta kedvencét zsírjában sülve rozmaringgal, sírva roskadt le a sarokba, ahonnan el sem mozdult. Hatalmas fekete kupacként rázkódott. Egész este.
Igazán szerette Klotildot. És igaza volt István bácsinak: csak a spájz. Gyalázatos dolog mások szeretetét lábbal tiporni. Ezt mi is megértettük. Jobb lett volna nekünk is a halak jogaival foglalkozni, ugyanis nincs keservesebb dolog a győzelemnél.
má