Fotó: Varga Imre

Ágy vagy fűrész. Kicsit mindig zavart, hogy ebből a sztoriból kihagytak néhány oldalt. Mert az adoptált fagyerek végül mégiscsak azért indult el, hogy megtalálja vérszerinti – pontosabban érszerinti – apját. Mert hiába a gondoskodás, a közös múlt egyszer csak fontosabb lett a közös jelennél. Át is kutatta az ország összes erdőjét, míg végül megtalálta. Ott állt a hatalmas tölgy, aminek egyik leszakadt ágából faragta ki őt idős nevelőapja. A fagyerek odaszaladt és átölelte, mint Döbrögi a másikat, a talján mester tanácsára. Édesapám! - zokogta. De a hatalmas tölgy le se szarta. Csak egy kismadár, az pont az orrán kapta el. A lombok közül halk kuncogás hangzott. A fagyerek letelepedett a tövénél, napokig elüldögélt ott, de nem sok minden történt. Aztán leporolta magát és elindult, haza. 

Mike Modok

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Rendben. Így lett kitalálva. Én vagyok a hazug kisgyerek. Én vagyok a cselekmény és a konfliktus is a történetben. Az is rendben, hogy testfelépítésem okán nem én vagyok a tápláléklánc csúcsán. Mozgásomat tekintve is szűk a keresztmetszett. És kopottas a festésem. De Én vagyok az , aki miatt Te többnek érezheted magad. Én engedem meg, hogy hálát adhass a testedért. Én vagyok a viszonyod önmagadhoz. És tudod mit? Az én mesémet én választottam. Igen, szeretek hazudni. Mi van akkor? Megnő az orrom. És? Te ölni tudsz minden egyes igaztalan szóval. És még csak le sem buksz. Persze, hogy lebuksz. Olyan mese nincsen, hogy nem buksz le.  A lényeg, hogy én vagyok Isten. Csak azt nem tudom, ki a Tücsök.

vi

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Rohadt élet már kész van a bábu és valami Tücsök is úton van felé. Tücsök… Micsoda idióta becenév. A Szöcske az jobb lenne. Hívjatok Szöcskének. Kandúr biztos sütkérezik valami romos ház gangján, bár, ahogy ismerem rongyosra tépeti a fülét egy nőért. Róka meg elérhetetlen. Az is valami olcsó tyúkot kergethet. Pedig már lóvét is adtam. Ez lehet a baj. Pitiánerek, nekik az előleg is elég. Amatőrök. Mondtam, hogy időzítés, meg minden. Ha késünk, nem lehet majd behálózni a kölyköt. Nemhiába rostokolok itt már három napja. És pont amikor kész van cserbenhagynak. Mindig ez van. Elbaltázzák. A Vasorrú Bába elkúrta Jancsinál meg Juliskánál, a menthetetlenül nárcisztikus Mostoha Hófehérkénél, basszus, ha jól számolom, már hatodszorra fürdök be ezekkel. Az a bajom, hogy nem tudom jól delegálni a feladatokat. Vagy targetálni. Ezt mindig keverem. Talán hetedjére sikerül az Ólomkatonával. 

hk

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Apám kerekeket gyártott. Hozták az emberek a talicskájukat, a kerékpárjukat, a tehetősebbek a szekerüket és apám szép új kereket varázsolt mindegyiknek. Jól éltünk. Aztán változott a világ és már nem volt szükségük az embereknek fából készült kerékre. És akkor apám meghalt. Lehet, hogy van összefüggés a két dolog közt. Átvettem apám műhelyét és bábokat kezdtem készíteni. Jól éltem. Aztán változott a világ és már nem volt szükségük az embereknek bábokra. Elhatároztam, hogy nem halok meg. Elkezdtem bábelőadást csinálni a műhely előtt. Minden nap pontban ötkor. Egész nap hallgatom miről beszélnek telefonon az emberek. Mindig akad egy szép történet. Négykor kiválogatom mely bábok szerepelnek majd az aznapi mesében. Fél öt körül már gyülekeznek az emberek. Ötkor már tele a tér és ragyog az emberek szeme. Meglepő módon többségük felnőtt. Úgy látszik mesékre még szükségük van. Csak az ünnepek nehezek. Akkor senki sem telefonál és senki sem jön a műhely elé. Ilyenkor odamegyek pontban ötkor a telefonhoz, tárcsázok és mesélni kezdek magamról. Közben nézem, hogy vajon nő-e Pinocchio orra.

pzs