Fotó: Puskás Erzsi

Ott voltunk már reggel hétkor, jó volt a helyszín, jók voltak a fények, de Ügyfél még mindig képtelen volt eldönteni, hogy legyen. Target az urbánus AB státusz 25+, tehát alap a New York skyline, de mivel most nagyon megy náluk ez az organic bio cucc, kellenének puszpángok is. A produkciósunk ásított egyet, és lettek. De mutassuk meg mindezt belülről, emocionálisan, hogy azonosulni tudjon a fogyasztó. Beajánlottuk, felépítettük, és odagördítettük a Fehér Ablakkeretet.  Már csak azt kellett finomhangolnunk, hogy Bertha hol foglaljon helyet a nosztalgia/irónia tengelyen, ezalatt ő illedelmesen lapozgatta a társas magazint. That’s Life.  Közben a Junior Art Directorunk majdnem megcsinálta a tökéletes fotót.  Kár, hogy belógott a tornacipőm. 

KR

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Egy nő életében kellenek az olyan pillanatok, amikor felveheti a kedvenc ruháját – a kedvenc sosem a legdivatosabb és a legújabb –, és miután tökéletesre szárította a haját, és túl van egy arcpakoláson, hátat fordíthat a világnak, azt böngészve egy női magazinban, vajon idén milyen színű lesz a sikkes körömlakk. Ilyenkor nyugodtan zuhanhatnak a tőzsdék, vagy lehet végkiárusítás a Tiffanynál, jöhet földrengés vagy cunami; semmi sem számít csak a pillanat, amelyben minden tökéletesen: a ruha redőzése, az arcbőr puhasága, a napsütés és az egyedüllét. Végre önmagában lehet nő. Nem egy másik nőhöz viszonyítva, vagy egy férfival szemben. Csak úgy egyedül. Teljesen. Ha mégis méricskélni lenne kedve, ahhoz természetesen jól jön egy hordozható és összecsukható ablak – amely pont elfér egy női retikülben –, és amelyen keresztül röpke pillantást lehet vetni, hogy vajon éppen mit csinálnak a többiek. Ez persze nem kötelező. Csak egy lehetőség.

má   

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Life is to be higher, the rest is waiting. Hangzik el egy fontos film nyitójelenetében. De hol van a higher és mi az a rest? I can’t get no satisfact. Schön! Mondja a német underground, hogy a témánál maradjak. Mert attól, hogy negyven emelete van, attól még kispolgári, vagyis hogy ragaszkodunk hozzá, hogy legyen nekünk. Falakkal és fürdőszobával, ami csak a miénk. Szóval, lapátoljuk a szart, hogy birtokoljuk, és minél több ugyanilyen van körülöttünk, annál nagyvilágibbnak, már-már metropolisz lakónak érezzük magunkat. Mennyi haben, sein meg semmi, fűzi tovább a Fromm-rajongó német underground. Pedig egy keret is elég volna, amivel bármikor tovább állhatnánk.

Mike Modok

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Nem voltam soha egy spórolós típus. Megfizettem mindenért. Hosszú évek kemény munkája után nincsen egyebem, mint egy ablakom, kilátással bármire. A nappalim napnyugtáig tart, és a hálószobáim száma is végtelen. Büszke vagyok mindenre, amit nem értem el, mert én még időben feladtam mindent. Nekem a végcél a kezdő lépés volt. Amim van, az elfér a szívemben, ha menekülnöm kellene. Mert lássuk be, menekülni mindig kelleni fog, különben kinek adnám át a helyemet? És ahogy elnézem a szomszédokat lesz rá bőven jelentkező.

Kicsit slamposan érzem magam a világvégéhez, és a világbékéhez is. Az újság szerint egyik sem most lesz. Az utóbbin nem vagyok meglepve. Na megyek, átülök a napos oldalra, ott vannak ilyenkor hattyúk meg a hollók. Szeretem nézni, ahogyan elfogadják egymást

vi

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Egyedül volt, ritkán mozdult ki. Ingert jobbára tv-je, számítógépe, telefonja szűrt jelhalmazai jelentették. Amikor egyszer-egyszer kilépett az utcára, a vele szembejövőket, az utcabútorokat és épületeket kétdimenziósnak, fantáziája anyaggá válásának tekintette. Mintha nem lenne semminek valódi kiterjedése. Azért intézett el dolgokat, mert tudta, ez segít, hogy ne kezdjenek el gerjedni idegpályái. Mégis, a vásárlás és hivatali ügyek intézése részmegoldások voltak, csak egy rossz szerepjáték állomásai, szűk mondatkészletekkel. Hazatérve, mint egy könyvet gyorsolvasáskor, végigpörgette milyen volt odakint, és egyre határozottabbá vált az érzés: senki nincs rajta kívül.

hk