Fotó: Puskás Erzsi

Ágnesben halvány gyanú motozott. A gyomrában született meg az érzés, és lassan, mint terjedő méreg, a szívén keresztül az agyáig hatolt, hogy bátyja nem gondolta igazán komolyan, amikor azt tanácsolta metsző hidegen a szemébe nézve: „Eredj kolostorba; minek szaporítanál bűnősöket!” Azon tűnődött, hogy hiba, esetleg bűn volt-e ezt mondani, meg azon, hogy Isten célja vajon ezzel egybe vág? Miközben gondolkozott, emlékekben fürdött.  A rendfőnök füléből kinövő, fényben megcsillanó szőr jutott először eszébe. Aztán a feszületet megfestő szivárványszínű fénypászma. Ahogy a térd alázatosan koppan az oltár előtt. A súlyos, nedves kövek szaga. A belőlük fakadó méregzöld gaz. Tavasszal a párzó galambok szürke burukkolása. A zöld lomb illata. A méltánytalanság testben és lélekben. A rózsafüzér darabjai, mint gyöngyök hullanak a vízbe, hogy a halak villanó, vibráló teste együtt álmodjon Jézussal. Talán mint a hajó vetette hullámok, úgy simul és enyészik el minden, a hiba, a bűn is. Ha van Isten.
hk

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Orgona Béla, született Orgona Cecília, törekvéseit tekintve tenger nélküli hajóskapitány, elérkezett élete második fordulópontjához. A hosszas szimulációs gyakorlatok és rengeteg elméleti vizsga után, alkalmasságát felmérve testi és lelki szinten egyaránt, lehetőséget kapott az élettől és Portalan Lajos vizsgabiztostól, hogy a Tihany és Szántód között közlekedő kompon kapitányi vizsgát tegyen. Béla a reggeli lekváros pirítós előtti könnyed vajazás közben, becsukott szemmel, hullámról hullámra áthajózott oda és vissza előre és hátra. Magabíztatása után, nagyot kortyolt nyírfacukros tejeskávéjából, majd elégette az asztalra kikészített eddigi legmagasabb iskolai végzettségét. Béla megszűnt ápolónőnek lenni papíron. Két szakma közötti lárva állapotát mély önbizalom, elhivatottság, és nyugalmas kalandvágy jellemezte. Miután megtöltötte összeszűkült gyomrának háromnegyedét, most először magára öltötte méretre szabott kapitányi egyenruháját, tükörképének sok sikert kívánt és elindult a kikötőbe, ahol már várt rá Portalan vizsgabiztos úr, két matróz, és Gőz Irma apáca, aki a túlpartra vágyott. Orgona Bélát megnyugvással töltötte el az égi jel, és leendő kapitányi mosollyal szája szegletén a kukába hajította belsőzsebében rejtegetett rumos üveget, és a komp legtisztább részére kísérte első utasát.
vi