Fotó: Varga Imre

A szerelmi háromszög szomorúbbik szögében, ahol tudva van, hogy ki zárja a száznyolcvanadik fokot halkan, birtoklási fohászt mormol X, miközben lelkét eldobja és megsüti közepes lángon. Ipszilon, akiben véget érnek a párhuzamosok, örül a gyötrelmes munkatempónak köszönhető verejtéknek, mert ez kicsivel jobb szagú, mint a hazugság leve. Ezért nem kell magyarázkodni Zének, aki ott áll a párhuzam hozzá közelebb eső végén, de távol saját magától. Zé úgy érzi ez még kibírható, és a hormonok mindent el fognak rendezni majd a maguk módján. X öngyilkosságot fontolgat, Ipszilon válást, mire Zé egyszerre mindkettőt. Omega a magánnyomozó, aki körön kívüli, de látott már sokat, messziről figyeli Ikszet és Ipszilont és drukkol, hogy Zé a válást válassza, de legalább fizessen mielőtt a bé terv lép életbe. És végül ott van Alfa, egyik kezében a megoldó képlet, a vállán a szabadság madara, és a szabad kezében összefutnak a végtelenben összeérő párhuzamok.

vi

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Majdnem megszavazták a bizalmat, csak annyi kellett volna, hogy ne véletlenül az ellenkezőjét mondjam annak, ami a papírra van írva. Ingridnek is mindössze nem a disznó megjegyzésekkel teletűzdelt első változatot kellett volna szétosztania. Esther pedig lehetett volna oly jó, hogy nem eszetlenül azt fordítja, amit mondok. Három nemen múlt. Úgy tűnik még az istenek ellenünk voltak. Az elején még minden oly egyértelműnek tűnt. Megvolt a lendület, dolgozott az akarat, minden erőlködés nélkül, ütemre jött. Mikor váltunk vakká, és nemtörődömmé, mikortól vezettük magunkat labirintusokba? Mikor kezdtünk hibát hibára halmozni, mi jelentette a vég kezdetét? Most már mindegy, nincs mozgástér, elfogyott a levegő… Szóval ennyi volt, így néz ki a történelem süllyesztője. Valahogy barátságosabbnak gondoltam. Lehet, hogy a kisebb veszteseknek van egy mélyvörös drapériákkal, barokk cirádákkal, megbocsátó mosolyokkal berendezve? Vagy a nagyobbaknak? Ez valahogy rideg és méltánytalan. Talán azért ilyen, hogy a hősből bohóccá alakulásunk még nyilvánvalóbb legyen. Áldó imádság helyett ordenáré vicc fogja őrizni neveinket. Unokáinknak a röhögéstől fog csordulni könnyük, amikor a sírunk elé borulnak.

hk