Fotó: Varga Imre

Nem mertem Ramizra nézni, inkább lehajtott fejjel szedegettem a poharakat és a koszos tányérokat. A szemem sarkából láttam, ahogy lemondóan kergeti a beszabadult madarat. Mozdulataiban benne volt a vereség elfogadása és mindaz, ami ezután jön. Tudtam, hogy kalandos úton jutott idáig Tirana mellől, népes családjával, ki tudja mi minden elől menekülve. A kitoloncolás elől ez az állás volt az utolsó menedék. Róza mama felvette, mert negyed annyit kért, mint egy ötéves gyerek, de kezdettől fogva utálta. A háta mögött csak koszos albánnak nevezte, esténként centre elszámoltatta vele a kasszát. Mindig mindennel őt találta meg, legutóbb a galambokkal. Ő lett a felelős, ha a vendégek sikítozva kapkodták a poharaikat a berepülő dögök miatt. Végül tegnap jött az ultimátum, ha még egy galamb be, hát ő is repül. Szedegettem a poharakat, és az asztalt fixíroztam. Jó lett volna mondani neki valamit.

Mike Modok

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------

A galamb, amely csak úgy valamiféle megmagyarázhatatlan szeszélytől vezérelve, fogja magát és berepül a tökéletes fehérre mosott és keményített emberi életbe, és még annyi tisztesség nincs benne, hogy legalább sült lenne, az nem is érdemel mást, minthogy kikergessék onnan, ahol ő csak zavarkeltő elem lehet. Nincs szükség rá itt. Ő persze ezt nem érti, hogyan is érthetné. Mert a galamb buta. Ha egy picit is okos lenne, akkor tudna az elvárásoknak megfelelően viselkedni, azaz udvariasan sétálni a pompásan lekövezett tereken, kedvesen elfogadva a kenyérmorzsákat; össze-vissza piszkításról szó sincs, és a repkedés tilos. Persze egy kis ropogós mézen flambírozott, kakukkfüves galamb az már más kérdés. Fehér tányéron szervírozva, petrezselyemzölddel díszítve. Mennyei!

má

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------

Anyád a szárnyaspatkány. Szóljak neki? Szerencsétlen eljátssza, hogy solymász. Velem. Hát erre egy légy sem fog így rászállni, nemhogy én. Nem tudok így landolni nem érted? Minek ez a színjáték? Hagyjál már békén. Hozzál enni. Milyen ember vagy te? Neked hess! Ott a tábla, nyitva vagytok mit hessegsz? Nekem is vannak jogaim. Te meg nehogy segíts. Szedjed az üres csészét, úgy. Hajtsad le a fejed, azt hiszed, nem látom, hogy röhögsz? Én is röhögnék, ha tudnék. Csak nincsen hozzá arcizmom, olyan irányú. Rólam írnak a bibliában. Rólad? Na ugye. Nem az van leírva, hogy két pincér a szájában olajággal visszatért a bárkára. Csak jelzem. Ú na ezt lehet, nem kellett volna. Mindig ez van, ha izgulok.

vi

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------

A Galambterelő Világbajnokság nagy esélyese, az olasz válogatott sajnálatos módon a döntő pillanatban zsákutcába jutott. A kezdetektől magabiztosan teljesítő formáció, melynek tagjai a veteránnak számító Cennamo, a Firenzei Galambkergetők bajnoka és az újonc Zaccano, a Római Szárnyalók erőssége, valahogy bekeveredett a VIP páholyba, s galambjuk a pánikban a mégoly mesteri kézmozdulatokat is félreértette. Tovább rontotta a helyzetet, hogy a fiatal csapattag talán a tét súlya alatt összeroppanva, roppant sportszerűtlenül, segédeszközökkel próbálta jobb belátásra bírni a szárnyas jószágot. Új galambot a szabályok szerint ezért már nem kérhettek és időbüntetést is kaptak. A végjátékban szerepük a nézőkéhez vált hasonlatossá, már csak tanúi és nem szereplői voltak a versenynek. Csak nézték, ahogy a vezetést átvevő brazilok légies könnyedséggel irányítják állatukat a galambőr felé.

hk