Fotó: Aknay Csaba  

Amikor hajnalonként a pára mellé odacsapódik társnak a köd. Reggelenként az eső kopogása ver fel álmodból és nem ricsajozó gyerekek. Dideregve ébredsz. A szobákban a nyirkosság a felkunkorodó tapétába, az elhordott ruhákba, a virágos, tükrös paplanba, a negyvenéves olcsó krimikbe befészkelte magát és úgy tűnik, örökre ottmarad. Amikor már nem úgy melegít a nap.

A strandon már nem az a csoda, hogy helyet találsz, hanem, hogy embert. Egymástól egyenletes távolságban ülnek néma kussban és a botjaikat figyelik. A partot nyaldosó víz lusta hangját, a fák neszezését nem nyeli el már a tömeg zsongása, a közeli vurstli csinnadrattája. Az ócska, filléres strandlabdákat áruló bódék portálja üresen néz a semmibe. A strandlépcsők, a vízibiciklik kevéssé szórakoztató társaságában fejreállva, eldőlve, tetszhalott állapotban nézik a parton, ahogy az a pár külföldi fürdik. Nagyokat vetődve fröcskölik a hideg vizet.  Kiáltásaikat messzire viszi a víz. Már nem fut ki hajó, pedig jó a szél. Minden korábban bezár. Esténként hirtelen lesz hideg. A gyéren világított kerthelységben meleg kapucniba burkolózva, az egyetlen, még nem felfordított kocsmapadon üldögélve iszod nagy magányodban az unikumot, hogy melegítsen.

hk 

 -----------------------------------------------------------------------------------------------------------

- Jöjjön csak Szilikát elvtárs! Jöjjön bátran. Íme, a magyar építőipar legújabb büszkesége. Magyar munka, magyar pénzből, világszínvonalon.

- Úgy, ahogy azt kell.

- Pontosan Szilikát elvtárs. Na, mit szól?

- Attól függ, hogy mihez. Ezekkel a kis bungalókkal nehéz lesz térdre kényszeríteni az imperialistákat.

- Bungalók? Én a garázsra gondoltam. Amit a Lada köré építettünk.

- Miféle garázsra? Nem látok ott semmit csak az autót.

- Ugye? Hát nem nagyszerű?

- Mondja, maga hülyének néz engem? Tudja, hogy én ki vagyok?

- Persze, hogy tudom. Ha maga úgy döntene, hogy engem és a családomat örök életünkre kényszermunkára küldene a Holdra, akkor az úgy is lenne. És magának ez kevesebb energiájába kerülne, mint a körme alatt levő piszok kipiszkálásához. Pedig ott nincs is kosz. Nézze Szilikát elvtárs teljesen tisztában vagyok jelentéktelenségemmel.

- Le is lövethetném.

- Pláne. De bízzon bennem. A láthatatlan garázstól az amerikaiak a gatyájukba fognak piszkítani.

- Mégis mi értelme van egy láthatatlan garázsnak? Illetve, ha jól látom ez egy átlátszó garázs.

- Pontosan. Ez egy átlátszó garázs, ami láthatatlan. Hogy maga milyen éles eszű.

- Nos? Elmondja, hogy mi értelme ennek az egésznek? Hová lett az a sok népmillió forint?

- Hát itt van mind, Az utolsó fillérig. Ez a garázs, ez a fedetlen őszinteség vagyunk mi. Nincsen szükségünk arra, hogy takargassuk a technika eme csodáját. A munkásosztály porséját. Ez az a lelkület, amibe bele fog rokkani a gonosz nyugat. Mert mi meg merjük mutatni égnek és földnek egyaránt, hogy mink van. Szilikát elvtrás ez a láthatalan garázs az őszinteségünk akropolisza.

- Brávó. Brávó és Brávó. Kipróbálhatom?

- Tartok tőle, hogy még nem. Tudja még folynak a tesztek.

- Akkor jöjjön, igyunk meg egy jó hideg sört.

vi