Fülhallgatót hallgató   Fotó: Tóth Illés 

Az úgy volt, hogy a két éti csiga a mindenható útmutatását vagy csupán a genetikailag beléjük kódolt ösztönt követve egyszerre kezdték meg az út túloldalára és ezzel a másvilágra tartó hosszú útjukat. Az éti csigák gyorsan száradó nyálkát húztak maguk után a forró aszfalton egyenesen az áruház és a templom felé. A napszak valamint az ezzel járó forgalom szavatolta, hogy ők maguk is gyorsan száradó nyálkává válnak, és mint megannyi fajtársuk, összezúzott mészhéjjal, milliméternél is laposabb testükön egy radiál gumi billogjával kússzanak át az éti csiga-örökkévalóságba.

A kávézó teraszáig el sem hallatszott a két, emberi fül számára egybefüggő halovány reccsenés. Elnyomta az autók és K zaja. K már vagy egy fél órája magyarázott az unott és egy egészen kicsit másnapos Z-nek legújabb popzenei élményeiről. K nagy időket élt meg, elhagyta a hatvanas éveket, és életét végre a kortárs zenei kultúra élvezetének rendelhette alá. Ez okból kifolyólag egy véget nem érő fejtegetésbe bocsátkozott az Oppenheimer Analysis nevű együttesről, az összehasonlító elemzés satujába fogta életművüket, párhuzamokat és ellentéteket keresve a Pink Turns Blue zenekar ugyanazon időszakban írt zenéjében.

Z már a harmadik kávéjánál tartott és egy cseppet sem érezte magát élénkebbnek, mint amikor délelőtt végül rávette magát, hogy kikeljen az ágyból. A kávék csak feszültebbé tették és a koffeinsokk által előidézet infarktusszerű élmény is türelmetlenné tette. Azon kezdett el gondolkozni, hogy ha K csak most jutott el Pre MTV korszakba, akkor még várnak rá meglepetések az életben, éppen ezért a leghelyesebb stratégiának azt találta ki, hogy finoman bánik a beteggel és majd csak lassan, apránként adagolja a valóságot.

- Ide figyelj, K! Nyugat-Berlinbe a legrövidebb út Csehszlovákián és persze az NDK-n keresztül vezet. Kell a kék útlevél meg NSZK vízum, de az nem para, majd kiváltjuk a szüleid valutakeretét is, ők amúgy is csak Jugóba járnak a rokonokhoz. Ha gondolod, amíg te az OTP-ben baszakodsz a márkákkal, én intézem a vonatjegyet. Most van csütörtök, hétfőn és szerdán jár a Balkán expressz Bukarest és Berlin között, olyan, amilyen a neve, undorító román vonat, undorító román hálókocsikkal és hasonló vonatkísérővel, de legalább olcsó. Ha hétfő reggel indulunk, kedd estére már ott is vagyunk, majd megalszunk Hanséknál a keleti oldalon, másnap meg kivisznek minket a Brandenburgi kapuig, hagy irigykedjenek. Könnyek között, mármint az ő könnyeik között elbúcsúzunk tőlük és átmegyünk NYUGATRA. Lesznek kurvák meg Marlboro, amikre egyáltalán nem lesz pénzünk persze, mert minden rendelkezésre álló pfennigünket koncertbelépőkre fogjuk költeni, ahol olyan haladó szellemű együttesek koncertműsorát tekinthetjük meg, mint az Oppenheimer Analysis vagy éppen a Pink Turns Blue zenekar. Magnósok figyelem! Indítom a lejátszást!

- Mindegy, hogy hol, csak ne itt, adta meg az 1980-as programot a 2010-es években K. Megyek az OTP-be, intézd a vonatot! Z gyorsan fizetett majd K-val együtt a járdára lépett. Az utca szélén állva Z bizonytalanul nézett K-ra, de K tekintetében olyan fokú eltökéltség tükröződött, hogy ennek Z sem állhatott ellent.

- Berlint látni és meghalni, suttogta Z, és egyszerre indultak el keresztül az utcán a templom és az áruház irányába.

Z.

 ------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Annyi identitással rendelkezett már, hogy szem elől tévesztette magát a tömegben. Nem segített az sem, hogy úgy érezte, még ismerősei is állandóan összekeverik valakivel. Ebben persze nem lehetett biztos. Miután valamelyik identitása remekül keresett, megbízott egy magánkopót, igazit, film-noir-osat, valahol egy félhomályos, boxokkal felosztott bárban, hogy keresse meg önmagát. Rendelkezett néhány halvány nyommal, egy régi tükörképpel, bizonytalan gesztussal, egy gyerekkori árnyékkal. A privát kopó a fogpiszkálót szája sarkába terelte, felhajtotta whiskyjét és némán bólintott. Nem ez volt az első esete, az utóbbi időben sorban álltak nála az ilyen kliensek. A hűtlenség már nem volt biznisz, már csak azzal kereste kenyerét, hogy a megbízó identitásainak különböző gesztusai közül felismerje az eredetiket és ezekből újra összefércelje az igazit. Talált elejtett mondatott, halványult gondolatot, fotózott régi árnyakat, mintát vett folyókból, amelyekbe többször beleléptek. Jellemzően fura montázs, rekonstrukció, hipotetikus megoldás lett az eredmény. Az emberek nagy része felháborodott és elküldte őt a sunyiba. Nem fogadták el, hogy csak abból tud dolgozni, ami van. Megszokta és nem is volt nagy baj, mert, ha kelletlenül, fizettek is. Kinek kell az, hogy igazán megismerjék? 

hk

 ------------------------------------------------------------------------------------------------------------

A harangszó alig hallatszott, és az sem okozott különösebb felfordulást, hogy kiugrott a harmadikról egy mélabúra hajlamos mosógép, miközben a déli hírekben bemondták: Grönlandon fekete jeget találtak. Ilyenkor persze akkora a dugó a Körúton és oly fülsüketítő a zaj, hogy csakis Rammsteint hallgatva lehet túlélni a város tülekedését. Így nem csoda, hogy senki sem veszi észre, ahogy két vadászrepülőgép zúg el a villamossínek felett. Különben is kit érdekel, miközben a kereszteződésben egy biciklista szerencsétlenkedik, akit legalább ezer sofőr kíván a pokolba, és ha ennyi ember egyszerre vágyott óhaja valóra válik, joggal sejthető: a kínok-kínját fogja átélni a kerékpáros, miközben a Sátán szép puhára főzi egy hatalmas fortyogó kondérban. Közben jön a villamos, de ez nem teljesen biztos, mivel a síneken nem a megszokott sárga közlekedési eszköz közeledik, hanem egy hatalmas cápa, amely azért is meglepő, mivel a Rammstein éppen az énekli: der HaifischlebtimWasser. A Körúton viszont nincs víz, bár ha a fekete jég fogja magát és egy hektikus reggelen hirtelen elolvad, akkor mindannyian nyakig fogunk ülni a slamasztikában. Tehát jöhet majd a megváltó cápa, hogy lenyelje a mélabúnkat.

má