Fotó: Barbay Csaba

A játszma mindig ugyanúgy végződött: senkisem nyert. Nagyon bosszantó volt az a sok döntetlen. Ezt megelégedve, a két királynő – mielőtt még meghaltak volna az unalomtól –, inkább a házasságot választották.
A két nő néhány apró változtatást vezetett be. Először is a futókat elküldték a piacra. A bástyákat paravánként egymás mellé tologatták, mert így leválasztottak egy kis sarkot a hatalmas nappaliból, ahová két kényelmes fotelbe egymással szembe leültették a fehér és a fekete királyt, hogy csendes pipázgatás közben élvezhessék egymás társaságát, mivel másra már úgysem voltak nagyon jók. A parasztokat kiállították a kertbe kerti törpének és a huszárokat eltiltották a lovaglástól, mivel inkább ők maguk szálltak nyeregbe harmatos reggeleken.
Csak egyetlen egy dolog hiányzott a teljes boldogsághoz: új nevet találni a játéknak.
má 

------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Kislányom, még itt kell ülnünk egy kicsit. Most a bácsi szépen lefotózza, a menyasszonyt és a nyoszolyólányt, aztán mi is sorra kerülünk. Nem tudom mi az a nyoszolyó. Ilyen fekvő izé. Te miért nem tudod? Tudnod kéne. Kérlek, ne unatkozz! Intelligens ember nem unatkozik! Hívd ide azt a fiút. Pedig ide kéne hívnod. Jót tenne a látszatnak. Nem, fogalmam sincs, hogy kiket fotóznak, csak azt tudom, hogy összekevernek minket valami oldalági rokonokkal. Ezek azt hitték, hogy azért jöttünk ide, mert mi is a násznéphez tartozunk. Mert olyan mintha ide öltöztünk volna. Miért mondtam volna el nekik? Azt szeretnéd, hogy belepiszkítsak az ünnepükbe?!  Csokrot is adtak. Adtam volna vissza? Nem érted? Pedig olyan okos vagy. Értened kéne. Ne babráld a ruhádat! Képzeld milyen vicces lesz, ha végignézik a képeket, és majd kérdezgetik, hogy kik ezek. Húzd ki magad! Tisztában vagyok vele, hogy csak pár percre ugrottunk ide. Van még időnk, ne hisztizz. Ne bámészkodj, nézz előre! Megéri, higgy nekem. Szépek leszünk, valaki más emlékkönyvében. De van értelme! Nem, nem fogjuk látni a fotót. Tudom, hogy kis késésben vagyunk, de ígérem, hogy nem fogsz lemaradni a meghallgatásról. A Juilliardon is tudnak várni egy kicsit.
hk 

 ------------------------------------------------------------------------------------------------------------

- Sajnálom Mr. Browning, de ez az utolsó kocka a gépben és nincs nálam több film.
- Hozasson, maga amatőr!
- Tudja, ebben a városban már csak én fotózom filmre. Nem is tudom, hogyan felejthettem el.
- Mondom, hogy amatőr.
- Igen. Önnek teljesen igaza van. Sajnos az a helyzet, hogy filmet is egyedül én árusítok ebben a városban.
- Micsoda porfészek. Maga amatőr. Akkor most mi lesz?
- Mi legyen? A lányáról és a vejéről már meg vannak a képek. Van csoportkép a gyásznépről is.
- Melyik vejemről?
- Amelyik él. A vőlegény.
- És a másikról?
- Őt a folyóba szórták pár perce, míg én a koszorúslányokkal fotóztam magát és a kedves nejét.
- Már szétszórták? Francba.
- A lánya dekoltázsán még talál pár porszemet. Ha nem tudott elköszönni tőle.
- Hagyjuk. A másik lányomat lefotózta már?
- Az özvegyet? Még nem. Nézze én mondtam magának, hogy egyszerre fotózni temetést és esküvőt, lehetetlen.
- Kifogások. Mit képzel, hogy hetente kétszer veszek ezeknek repülőjegyet? Végülis, ha már eljöttek az esküvőre, akkor azt a fél óra kitérőt csak kibírják. Na, tudja mit? Fotózza le együtt a lányaimat. Olyan szépek így együtt. Mondjon valami vicceset, hátha kicsit feloldódnak. Na, csinálja. De ezt grátisz kérem ám. Maga amatőr.
vi