Cipő, nem cipő
Fotó: Barbay Csaba
A cipész mester korán kelt, mint mindig. Kinyitotta műhelyét és a táblát is kiakasztotta. Nem mintha lenne még valaki a városban, aki nem tudja, hogy a sarkon negyven éve cipészműhely működik, de mindenhol azt hallja, kell a marketing. Úgy gondolta, ártani nem árthat, ha a multik olyan sokat költenek ilyesmire. Már egy hete nem zörrentette rá senki az ajtót. Még az az idős asszony se jött vissza a kalucsnijáért, aki kétutcányira lakik és házipapucs volt a lábán, mikor a szakadt, kifordult öreg lábbeliket rábízta a mesterre, hozza rendbe, ha még lehet. Elkészült vele időre. Ki is boxolta, és már reggel kitette a pultra. Csámpásan, kitaposottan, de fényesen várták együtt a nénit sötétedésig. Akkor a mester visszatette a hátsópolcra a többi cserbenhagyott, gazdátlan cipő közé.
Úgy döntött, ma nem megy haza. Régóta forgatott a fejében egy eszement ötletet, ami csak neki juthatott eszébe. Egész éjjel dolgozott, szabott, lyukasztott, ragasztott és varrt, gyöngyözött a homloka a nagy igyekezetben és reggelre készen állt a mestermű. Kilépett a még üres utcára és ruganyos léptekkel elindult a piac felé. Az álmosan rendezkedő árusok rá sem hederítettek, talán mivel nem hallották lépteit a hátuk mögött. Végig ment a városon egyetlen csosszanás és koppanás nélkül. A sportpályához érve könnyedén átugrott a kerítésen és telitalpra érkezve már tudta, megcsinálta. Lábán a világ első, beépített légkeverős, termikus energiával hajtott, magasszárú, elölfűzős, de tetszés szerint hátulfűzőssé alakítható lábtyűjében elindulhat világméretű reklámkörútjára. Mert egy lábtyűnek is kell a marketing.
BSZ
Egy dolog biztos, hogy Isten fél lába a paradicsomban van. És azon a lábán tornacsukát hord. Hogy miért? Mert ő Isten és ezt megteheti. És azért is, mert sportos és fitt. Hogy honnan tudom? Hát most írtam le és ettől ez így van. Vagy nem? Akkor tételezzük fel azt, hogy Puskásöcsibácsi rüsztjén van ez a cipő. Néhányan megrészegedve a drukkolás nektárjától azt állítják, hogy Isten, Puskás lábával üzent az emberiségnek. Hogyan és mit? Hát csak gondoljunk bele, hogyha a labda helyén az emberiség lett volna. Kompletten együtt. Ugye, hogy fáj? Piff. Telibe rúgna minket a Teremtő. Miért? Hogyhogy miért? Mert megteheti. Most belegondolok abba, hogy valahol egy nem túl okos, ám buta és gyáva lény, aki ezeket a sorokat nem is tudja balról jobbra olvasni, de igazából fentről lefelé sem és jobbról balra sem, az most azt gondolja, hogy ő isten és egy kurva nagyot rúg az emberiségbe. Miért? Mert megteheti. Mi labdaszedő Károlyok meg tudjuk, hogy Isten két lábbal áll a paradicsomban.
vi
Ez nem egy cipő, ez te magad vagy. Igen, pillanatnyilag ott lebegsz a fellegekben, ahol minden ok, semmi vészjelző szürke fergeteg, csak egy formálódó jóidő-felhő. Szóval, ott vagy te, teljes cipővoltodban, és ilyen vagy: Az alapokban semmi különös is lehetnél, aki simán beleolvad a cipőtársadalomba, azon belül is abba a kasztba, amelyik az eleganciát és a laza sportos felfogást egyesíti önmagában. De a valóság rácáfol erre, te egy szokatlan kinyilatkoztatással biztosítod, hogy azért csak kilógj egy picit a sorból. Bár a cipőfűződ továbbra is mértani pontossággal bekötve, az állapotod pedig megérdemli a makulátlan jelzőt, azért a jól irányzott statement azt mutatja, a sportruhások, farmerosok és főleg az öltönyösök közül bizony a lázadó vagy te. Korra vagy nemre így sem vagy érzékeny, de a vallás már körvonalazódik, már ha vallásnak lehet nevezni az ateizmust, a szkepticizmust vagy az iróniát. Valószínűleg kreatív is vagy, újító, nem félsz kísérletezni, meglepetésekkel operálni, és nem áll távol tőled a gyökeres változás. Most csak az egyik oldaladat mutatod, de egyáltalán nem csodálkoznék, ha kiderülne, hogy a másik feled ennek a totális ellentéte, mondjuk titokzatos, mindent elfedő és mindent önmagába rejtő koromfekete… Hoppá, most látom csak: lejárt az időnk, ennyi fért bele mára, kedves hölgyem! Kérem, jövő hétre rajzolja vagy fotózza le, szóval valahogyan alkossa meg a képet, ami azt mutatja, mi lenne, ha virág lenne! Kérem, a pénztárban fizessen. Minden jót! Viszlát a szokásos időben!
pihe
Azt mindenki tudja, hogy már a hivatal létrejötte előtt is különböző címkékkel látták el a valóságot, azonban az utóbbi időben a matricák állandóan felpöndörödtek, lifegtek a szélben, szánalmasan néztek ki. Hatékonyabb megoldásra volt hát szükség. A Kormányzati Valóság Átcímkézési Hivatal (amely egyébként egy hierarchikus szintre került a szintén nagyon fontos, gyors reagálású Hirtelen Megoldási Központtal) első munkája nem volt túlzottan ambiciózus. Egy cipőt kaptak feladatul. Roppant heves viták előzték meg, hogy minek nevezzék. Volt, aki azt írta volna rá, hogy „láb”, egyesek kőnek akarták láttatni. Mások a zebrának nevezték volna el, de ez többértelmű, félreértésekre adott volna okot, a „gyalogátkelőhely”-hez meg kicsi volt a felület. Végül az egyszerűség jegyében, és azért, mert baromira fantáziátlanok voltak, az egyszerű tagadás mellett döntöttek. Érvként elhangzott az is, hogy így nagyobb a játéktér, meg hát ezáltal mindenki azt lát bele, amit akar. Miután fellőtték az égbe, egyszerre lélegeztek fel, itt-ott megkönnyebbült nevetés hallatszott, a messzeséget kémlelő tekintetekben bizakodás csillogott, egymás öltönyös hátát lapogatták a munkatársak. A nagyravágyók azt vizionálták, hogy ha sikeres a kísérlet, akkor ezzel a módszerrel nagyobb tárgyak, bicikli, autó is hamarosan sorra kerülhet, aztán jöhetnek az élőlények: kutya, macska, elefánt, talán az ember. Sőt. A bátrabbak szerint az olyan fogalmaktól sem kell megijedni, mint mondjuk a szabadság vagy a szolidaritás. Pár perc után úgy tűnt, hogy a cipő égi pályája megtörik, s egyenletesen gyorsulva hullik vissza feléjük. Az intézet igazgatója pozíciójába és küldetésébe vetett végtelen hittel azonban meggyőzte őket, hogy ez nem zuhanás.
hk
Igen, most megvan… Hosszú évek óta fáradozom azon, hogy megfejtsem boldogtalanságom nyomasztó titkát. A titkot, amitől a szürke hétköznapok sötétebb árnyalatúak, az ünnepnapok pedig olyan pasztellesek lesznek. Talán a kapcsolataim is emiatt mennek rendszeresen tönkre, és a munkámban is ezért súlyt a sikertelenség. Tehát nézem a híradót a TV-ben, és figyelem, hogyan áll össze a háttérkép. Budapest madártávlatból, a pesti rakpart házai a lemenő napban, egy nagy világtérkép, vagy akár csak párhozamosan futó ferde sávok ízléses színösszeállításban. Csodálatosak ezek a képek. Díszlettervezők, operatőrök, grafikusok remekei, amiket mégsem láthatok soha a maguk lehengerlő gyönyörűségében, mert valaki mindig bejön, és leül eléjük, kitakarva a legszebb dolgokat, vagy a legizgalmasabb pillanatokat! Biztos vagyok benne, hogy a bemondók mögött van a lényeg! Oda csapódik be az üstökös, ott táncol a Psota Irén, ott húzódik a vitatott határszakasz Zambia és Botswana között, és ott törnek meg a párhuzamosan futó színes sávok végtelenbe úszó folyamai is! Hát elmehetnek az apjuk jó büdös hónaljába! Ráadásul azt sem értik, miről beszélnek! Össze-vissza makognak, úgy olvasnak fel, mint valami elsős! Nem is bemondók ezek már, csak ilyen bio-hangszimulátorok! Ez a kávé is szar, kérek egy másikat!
bigor
- Tábornok úr! Csillagromboló flotta a hiperűrből, a négyes szektorban! Javaslom irányítsunk minden energiát a pajzsokra!
- Nézze Bishop, én is láttam a Birodalom visszavág című filmet!
- De Főnök, az Alien kiszámíthatatlan! Molekuláris savat bocsájt ki!
- Fiam, azért mert az Aliens androidját is Bishopnak hívták, még nem jelenik meg egyetlen idegen sem! Hagyjuk ezt jó! Szálljon le végre a földre!
- Értettem, leszállunk!
- Nem szállunk sehova! Képletesen értettem. Bekapcsolták az álcázó berendezést?
- Igen uram, tökéletes az álcázásunk!
- Akkor hogy lehet, hogy a földlakók látnak minket? Két alak odalent minket bámul!
- Uram, jelentem kiírtuk helyi nyelven a cipőre, hogy ez nem egy cipő! Senki sem foghat gyanút!
- Te Dezső, szerinted meg lehetne ragasztani?
- Talán igen, de hogy hozod le? A megrendelő nem mondta, hogy csak helikopterrel tudom megközelíteni. Most kereshetünk egy olyan susztert, akinek van pilótaengedélye!
- Na de mennyi ragasztó kell egy ilyenhez? Még jó, hogy a varrás rendben van. Nem bírnám cérnával!
- Mi lenne, ha visszamondanád az egészet? Hivatkozz arra, hogy letört a körmöd.
- Inkább azt mondom, hogy ez nem cipő, hiszen rá van írva! Én meg suszter vagyok. Menjünk, igyunk inkább egy hosszú lépést..
- Zsír
(morpho)
Ez nem egy cipő. Ez meg nem egy mondat. A mondatban nincsenek szavak, és a szavak mögül hiányoznak a gondolatok, mivel ez nem egy nyelv, hanem egy képzelgés. Képzelgés már pedig nem létezik, és ezért ez csak egy mondat, amely üresen tátong, mint egy cipő, amelyből hiányzik a láb, bár nem kell minden lábbeliben lábnak lennie. Főleg nem olyanoknak, amelyek nem is léteznek. Mert ez itt nem vicc, hanem komoly, mint a zuhanás. Ez itt nem egy zuhanás. „Kedves utasaink biztosan állíthatjuk az Air France caracasi járata minden kétséget kizáróan nem zuhan, mert ez itt csak egy cipő.”
má
