Emlékszem az első születésnapomon körbeállt a családom azon része, akik nélkülem nem tudták azt elképzelni, hogy ők így egy teljes család. Így kikerültem a kör közepéből, és gömbölyűvé váltam a figyelem középpontjában. Írni nektek jó dolog. Írni rólatok jó dolog. Írni veletek jó dolog. Köszönet!

vi

------------------------------------------------------------------------------------------------------------ 

Ha induláskor megkérdeznek, hogy vajon aktívan élni fog-e a Halszájoptika egy év múlva, a válasz bizonytalan mosoly lett volna. Nem voltam biztos abban, hogy kitart az ötlet, hogy kitart-e a lelkesedés. Hát kitartott. A legelején lényegében ketten voltunk Varga Imre és jómagam, és nem is nagyon tudtuk, hogy mire számíthatunk. Mindössze saját játszóteret akartunk magunknak. Tulajdonképpen nem kellett sokat várni arra, hogy mások is – jóbarátok, ismerősök, szimpatizánsok – bekapcsolódjanak. Úgyhogy most együtt játszunk, reméljük nem csak a magunk örömére. Számos, igencsak lelkesítő visszajelzést kaptunk, az a jóindulatú figyelem, ami kíséri a Halszájoptikát valóban megtisztelő. Több lett belőle, fontosabb lett, mint gondoltam, és ha most megkérdeznék, hogy egy év múlva létezünk-e még, a válasz egy valamivel magabiztosabb mosoly lenne, már csak azért is, mert rengeteg tervünk van a tartalombővítéstől a dizájn finomításáig.

Ez alatt az egy év alatt:

98 posztot pakoltunk fel, 9 ember fotóival, 20 szerző írásaival

3 alkalommal élőben is bemutatkoztunk (az egyik ilyen alkalomról készült videót szúrtam be ide) 

És bár nem Oscar díj átadás, de azért külön köszönet:

Attention Alkotóműhely csapatának, hogy teret adtak az élő bemutatkozásra.

Böszörményi Péternek, hogy felvette és megvágta első (ezidáig egyetlen) videóanyagunkat.

Egy magát casparhausernek nevező ismeretlennek, aki csak azért, mert tetszett neki a blog, roppant elegáns gesztussal meghívott minket a Borkonyha nevű étterembe. Reméljük, még mindig tetszik neki.

hk