Fotó: Janik Orsolya

Próbálnék úgy tükröződni, hogy az megfeleljen mindenkinek. Hullásmentes hosszú haj, erős gyökerek, fegyelmezett hajhagymák, kedves mosoly, változatos, igenlő, tetszetős beszéd, a szemtelenség gondolata felfogás szintjén sem lehetséges. Okosan és csendben nem szólalni meg, mikor nem szabad. Ez egy hülye álom szandálban és zokniban. Persze nem én álmodom, csak nézem. Bámulom a nagy mediterrán könnycsatornát, benne az arcomat, ahogyan a csillogó halak fodrokban felkavarják az orrnyergemet, és azt a pisze orrom. A hátamon az olvasmány kötelező. Elvégre nyári szünet van és keresni kell a kincset, mert a kisködmön az nagyon drága. Drágább, mint ez az egész álom, sőt a medúzákkal alátámasztott önarcképemnél is sokkal drágább, bár nem értékesebb. Ha egy dolgot tanácsolhatnál nekem kedves tenger, kérlek, legyen az, hogy ne akarjak tükröződni sem így sem pedig úgy. Köszönöm.
vi

  ------------------------------------------------------------------------------------------------------------  

A Hercegnőnek három próbálkozásból háromszor sikerült átérnie. Elsőre egy nagyon nagy ugrással kísérletezett. Lendületet vett, elvétette, hanyatt esett, beverte a fejét a betonmólóba, elájult, szülei húzták ki és vitték át. A túloldalon egy csupafehér, a vakító, hideg fényektől szinte áttetsző kórházban tért magához. És boldog volt.
Másodszorra, mert látott egy természetfilmet rohanó hüllőkről a vízen, ő is megpróbálkozott. Meg hát Jézus. A kőtöltés egyenetlen kövei azonban összezavarták hadaró futását, és bár ezúttal elérte a vizet, szinte rögtön arccal bele is csapódott. A parton játszó gyerekek hívták a mentőt. A túloldalon egy csupafehér, a vakító, hideg fényektől szinte áttetsző kórházban tért magához. És boldog volt.
Harmadszorra, miután egy kicsit jobban elsajátította az úszás tudományát, újra nekifeszült a feladatnak. Húsz méter után azonban elfáradt, messziről úgy látszott egyre lustábban csapdossa a vizet, pedig valójában fuldoklott. Egy motorcsónakba húzták be, ami tajtékos hullámokat vetve, orrával kiemelkedve-becsapódva száguldott át percek alatt. A túloldalon egy csupafehér, a vakító, hideg fényektől szinte áttetsző kórházban tért magához. És boldog volt.
Egész életében arra tanít majd, hogy pusztán az erős hit elég céljaink eléréséhez. Az is lehet, hogy bizonyos szempontból igaza van.
hk