Fotó: Kovács Márton

Senkinek nem tűnt fel, hogy a Fiumei úti temetőben egy sírkőnek tegnap délután lába kélt, és az esti kapuzárási pánikot kihasználva a sietve távozó látogatókkal együtt kisétált a temető főkapuján.
Megváltozott a város mióta évtizedekkel ezelőtt a helyére tették. A 24-es villamosra emlékezett, azóta is itt jár a kerítésen kívül, szállítja az utasokat a Közvágóhíd és a Baross tér között. A Keletihez indult ő is, mint minden menekült.
A Dologház utcánál várakozott a következő villamosra.
Soha nem érezte korábban, hogy őt is súlyos márványból faragták, most viszont nehezére esett a mozgás. Valamikor ragyogó fénye volt, elegáns arany felirattal látták el, és a kőfaragó által faragott kecses formája igazán légiesnek hatott a többi megfakult, földbe süllyedt, kopott fejfa és síremlék között. Büszkén viselte a megboldogult nevét, aki tudomása szerint szerető apa és férj, megbecsült munkaerő volt, míg élt, legalább is a temetésen ezt mondta a búcsúztató, és hát miért is hazudott volna? Halottról jót vagy semmit.
A villamoson alig volt utas, így könnyen talált magának helyet az ajtóval szemben.
A végállomáson aztán rögtön a Rózsák tere felé vette az irányt. Sietnie kellett, mert már sötétedett és félt, hogy az emberek figyelmetlenül belerúgnak vagy félretaszítják az útból.
A régi bérház súlyos tölgyfa kapuja ki volt támasztva. Folyton elromlik a kapucsengő, és nincs már házmester, aki a kapupénz fejében kicsoszog ajtót nyitni az éjszaka hazaérkező lakóknak.  Szerencsére a lift működött és a sírkő hamar felért a harmadik emeletre.
Az udvarra néző ablakok mind zárva voltak már, az élők fázósak, és a szobák melegét őrizni kell. Nehezen érte el a csengőt, és összerezzent, amikor az éles hang megtörte az őt körülvevő síri csendet.
Azt hitte nincsenek is otthon, olyan sokára nyílt ki az ajtó.
Végre ott álltak egymással szemben. A középkorú férfi nem kérdezte ki ő, kit és mit keres itt, csak zavartan a megkopott aranybetűkre meredt, és elfátyolosodott szemmel suttogta: Bocsáss meg apa!
BSZ

------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Álmos a reggel, még sötét van, amikor a lány dolgozni indul a város másik felébe a villamossal. Unottan vonszolja fel magát az emberek közé, akikből úgy érzi, túlságosan is sok van ilyen túlságosan is kicsi helyen. Keveset aludt, jó lenne kicsit relaxálni még, de a szomszéd néni fokhagymás kipárolgása felébreszti, próbál a másik irányból levegőt venni, ott meg a dohányszagú gimnazista rázza magát a fülhallgatójában. Nem baj, adja meg magát, pár megállóval arrébb, a metrónál majd mind leszállnak, akkor lesz ülőhely is. De ma nincs szerencséje, a villamos kiürül ugyan, de az új utasokkal új szagok és új totálisan tönkrement életek érkeznek: hajléktalanok a szállóról, akik üzemnyitástól zárásig ingáznak az ellenőrmentes területeken. Ellepik, szinte belakják a villamost, lázasan pakolnak, vagy ellenkezőleg, kifejezéstelen arccal bámulnak kifelé, hogy aztán a parknál menekülésszerűen távozzanak. A lány, csakúgy, mint a villamos többi utasa, önkéntelenül felsóhajt. Ma is megvolt a freak show, a szokásos budapesti műsor: a korán reggel békávézók ingyen és bérmentve végignézhetik, mi várhat rájuk, ha már nem lesz hova menni dolgozni, ha már nem lesz hova menni aludni vagy ha már nem várja őket senki sehol ezen a világon.
pihe

------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Azt mondja legyek türelemmel, még vannak leszállók. A nyikhaj. Fogalma sincs mit miért… Gőze sincs ki vagyok, de máris tisztában van velem. Láttam, ahogy végigmér. Gyűlölettel a szemében. Kapucnis idióta. Milyen hülye göncei vannak. Biztos lopta. Miért nem neveli meg az anyja? Meg vannak az okaim. Ha visszeresek a lábaim, akkor visszeresek a lábaim, le kell ülnöm. Nekem nincs időm arra várni, amíg el méltóztatik dönteni, hogy leszáll vagy nem száll. Az iskolakerüléshez, meg lefogadom, hogy ért. Egyébként ha siet, siessen, ne tökölődjön. Az sem tragédia, ha a következőnél száll le, majd visszagyalogol. Biztos megvárja a hülye galerije. Fiatal, van rá ideje. Aztán addig tökölődött, amíg nem hogy a legjobb, az ajtó közeli, de már mindegyik foglalt lett. Most meg állhatok, mert ezek a szemetek a büdös életben nem adják át. Biztos drogos.
hk