Fotó: Barbay Csaba

- Ez pont olyan, mint egy citadella – mutatott büszkén az építményére.Nehéz lett volna megcáfolni.
- A kilátás is nagyszerű – hetvenkedett –, és a falak még egy pliniusi típusú vulkánkitörést is kibírnának.
- Óriási – mondtam –, mert akkor lehetne az ablakunk alatt egy mofetta.
Arca azonnal elkomorult, mintha leócskakalyibáztam volna a csodálatos váracskáját. Mielőtt még végleg beragadunk a lét értelmetlenségének szemantikai gödrébe, gyorsan kerestem valamit, amely mindkettőnket jobb kedvre deríthetne.
- Nahát – kiáltottam fel –, máris bevezetted a villanyt, és mindenkinek különszobája lesz?!
Utána másztunk fel, és ültünk be a villanykörték alá a rácsokba kapaszkodva.
- Most már minden másképp lesz – mondta kétségbeesetten, és nem volt okom kételkedni.
má

------------------------------------------------------------------------------------------------------------

- Na tessék, kellett neked játszani a száz wattosat. Most jobb?
- Te beszélsz? Talán azt hiszed, hogy az ál izzószálszakadás az kevésbé ciki?
- Szerintem igen. Én amúgy egész jól érzem itt magam.
- Bennem sok a feszültség.
- Uramatyám. Két másodpercre villantál fel a Sas kabaréban és már csak ilyen poénra futja? Ez égő.
- Nézd, én nem vagyok egy ledizzó. Nekem ez a sármom. Belülről fakad. A külcsíny mellékes.
- Hát ilyen névvel, hogy Tungsram nem csoda.
- Philipském vigyázz a szádra mert nyitok egyet az áramkörödön.
- Vegyél vissza. Tisztelem, hogy idősebb vagy, de megcsaplak.
- Vagy úgy. Akkor párbajozzunk.
- Rendben. Hogyan?
- Aki hamarabb mer elsötétedni az nyer.
- Ez elég véglegesnek tűnik.
- Mi van beijedtél?
- Egyáltalán nem, de nem látom értelmét. Gondold csak el, hogyha én sötétednék el elsőként, akkor itt maradnál egyedül.
- Valóban. Akkor tegyük meg egyszerre és legyen döntetlen.
- Annak sincs értelme. Az csak az ellentéte lenne a mostani állapotunknak, de senkiből nem szállna el a sértettség izzása.
- Nekem nincs több ötletem.
- Nekem sincs.
- Akkor aludjunk rá egyet.
- Jó.
- Kezded te?
- Nem. Figyellek.
- Nem bízol bennem?
- Nem. Ez is égő?
- Az
vi

------------------------------------------------------------------------------------------------------------

- Ez volt az utolsó dobásod. Ki vagy rúgva!
- Ne már! Nem gondolhatod komolyan! Ezért?
- Megmondtam, nincs kreativitás. Nem kellenek új ötletek. Itt szigorú szabályok vannak, és ez nem fér bele. Százszor elmagyaráztam. Vége!
- Hiszen jót akartam. Nekik. Hogy lássanak.
- Nincs rá szükségük. Feldúlná őket, és ki tudja, milyen esztelenségre vetemednének. Kitalálnának mindenféle barbár eszméket. Meghalnának értük. Saját magukat is elpusztítanák. Meg a szeretteiket, az elsőszülötteket, a városaikat, a történelmüket, a múltjukat, a jövőjüket. Értsd meg, gyarlóak. Esendőek. Nem használnák előnyükre a találmányod. Különben se játsszál Istent!
- Ne légy szűk látókörű! Hiszen világosságot ad, reményt. Lehetőséget, hogy magasba szárnyaljanak, és felfedezzék, milyen csodák veszik körül őket.
- Ostoba vagy! Nem ismered a lelküket, a vágyaikat. Én sem ma kezdtem a szakmát. Próbáltam megformálni a világot, hogy élhető legyen, de egy apró mozzanattal nem számoltam. A kíváncsiság legyőzte a józan észt. Mit vársz ezek után? A döntésem végleges. Menned kell!
- De én vagyok a Fényhozó! Te neveztél el. Ez azért elég ellentmondásos!
- Igaz, de ettől függetlenül, én maradok itt. Nélküled. Te pedig új országot alapíthatsz. A saját szabályaid szerint. Majd az idő eldönti, hová is vágynak jobban. Ég áldjon, Lucifer!
L. Cat

------------------------------------------------------------------------------------------------------------

- Te tudod, hogy miért van villanykörte a galambdúcban?
- A postagalamb is megírja valahol a levelet, nem? Sötétben nem látja a papírt.
- Te teljesen hülye vagy! A postagalamb nem tud írni, ráadásul ez nem is galambdúc.
- Hát akkor meg micsoda?
- Rovarcsapda, mi más lenne? A villanykörte odavonzza a szúnyogot, de a drótokba vezetett áram szénné is égeti egyúttal.
- Nem túl humánus megoldás.
- Tisztázzunk valamit. Én szúnyogokról beszélek. Humánumról egy szó sem esett, jelentsen ez bármit is!
- De a Plútón nincsenek szúnyogok!
- Már megint jön ez az „énúgyisjobbantudom”, „megmondomafarankóst” kezdetű nagyképű logika! Honnan tudod, hogy mi van a Plútón? Jártál már ott? Na ugye!
- Nem jártam, de azt tudom, hogy nincs oxigén és ezért…
- Na ezt például honnan veszed? Különben is, én szúnyogról beszélek, nem oxigénről!
- Tudod mit, hagyjuk ezt! Megmondom neked őszintén, hogy egyáltalán nem érdekel, hogy mi van, vagy mi nincs a Plútón. Sőt, a hülye állítólagos rovarcsapdád sem érdekel!
- De akkor minek élünk egyáltalán?
- Hát biztos nem azért, hogy az idióta rovarcsapdádat nézegessem a Plútón. Különben is, a kép honnan van?
- Honnan lenne? Az interneten találtam.
- Oda volt írva, hogy rovarcsapda a Plútón?
- De hát ez triviális, nem? Csak rá kell nézni és minden hülye tudja!
-Igen, asszem ebben teljesen igazad van…
(morpho)

------------------------------------------------------------------------------------------------------------

A két lámpa már annyira unta a sötétséget, hogy közös elhatározásból úgy döntöttek, megszöknek. Nem volt kiérlelt tervük, mindössze egyet tudtak: az első lépés a rácsok lebontása. Mind a kettő ugyanúgy kezdte gyengíteni a drótokat, azonban kezdetben csak részeredményekre jutottak, hiszen mindössze hőjükre hagyatkozhattak. A drótok, ha nem is lassan, de elkezdtek engedni. Egy nap az egyik drót feladta peckes és szilárd tartását és szánalmasan elgörbült. A másik egy másik napon pedig egyszerűen eltűnt. Változatos módokon, nagyon lassan, elpattanva, kitekeredve, kizuhanva tokjukból, szép lassan eltünedeztek a rácsok. Amikor azonban a két lámpa kitekeredett, hogy a szabadságba induljon, minden végképp sötétségbe borult. Nem láttak és nem látszottak. Nem volt már sehova se menni, mert maguk is a sötétség elválaszthatatlan részét képezték.
hk