Fotó: Varga Imre

- A gyújtogatás nem a szenvedélyem – mondta határozottan, miközben az üszkös romok közül megpróbáltuk kiguberálni a még használható tárgyakat –, és nem vagyok genetikai tévedés sem.
Mindannyian azok vagyunk, csak éppen nem volt megfelelő a pillanat a vitatkozáshoz. Mert ha Isten a maga hasonlatosságára teremtette az embert, és az olyan lett amilyen: csakis valamiféle fatális tévedés állhat a jelenség mögött. Különben sem azt mondtuk, hogy genetikai tévedés, hanem azt, hogy genetikai hulladék. Nagy különbség! Mert a tévedésben van valami elégikus sorsszerűség, a hulladék azonban teljesen haszontalan és céltalan.
- Bárcsak öngyilkos lenne az összes sejted – mondtam –, és bárcsak örökkévalóságnyi idő alatt zabálnák fel saját magukat!
má 

   ------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Végigvettem a piros nyakkendő birtoklásáért feltételeként szabott megtanulandó pontokat. Mindegyiket. Azért is, mert nem szeretek szemetet szedni, és mert a kötelező gyakorlatokat zsigerből elutasítom. Tegnap mégis részt vettem egy „mentsük meg a környezetünket” akcióban. Rengeteg házat lebontottak a környéken, új, hatalmas, modern csodák épülnek helyettük. Társasok, loftok, ikrek. Azonban az úri közönség, a majdani tulajdonosok, nem kíváncsiak az előzményekre. A hátrahagyott borzalmakra, életekre pláne nem. Peti szólt, hogy menjünk el, és próbáljuk meg emberségből, Greenpeace indítatásból némi pénzmagért eltakarítani a felesleget. Munka közben elnézegettem a felhozatalt. Próbáltam elképzelni a családot, akiknél kidobásra kerültek a megunt, tönkrement, kifogyott, elhasznált limlomok. Ennyi lenne egy élet? Most jobban vagy rosszabbul élnek? Élnek? Amikor a főnök úr megkérdezte, mi jár a fejembe, automatikusan ezt válaszoltam: Az úttörő gyarapítja és védi a szocialista (sic) társadalom értékeit. Az úttörő ahol tud, segít, és önként szolgálja a közösséget. (Pénzért naná.) Az úttörő szereti és védi a természetet. (A sajátját mindenképp.) Manapság minden megtörténhet. Egy kis időutazás is. Moralizálás nélkül. Csak a játék babát sajnálom.
L. Cat

   ------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Egyszer valamikor régen, még a gyerekkorukban cimboráltak össze. Az egyikük 5 év körül lehetett, a másik meg talán hét? Valahogy így. Együtt csináltak mindent, pedig ez nem volt szükségszerű. Vagy lehet, hogy mégis, csak akkor még nem tudták…
Az egyetlen használható utcában telefonkábelt, vagy talán gázvezetéket fektettek, ezért szokás szerint szétcincálták az egész környéket. Hatalmas gödrök, földhányások keletkeztek, meg olyan munkagépek jelentek meg, amikről kb. egyikük sem tudta megmondani, hogy micsodák valójában? Itt jött az ötlet (már nem tudni pontosan kitől), hogy ássák el a kincseiket. A smaragd románcát, a Nílus gyöngyét, meg az arany matchboxokat! „- Képzeld el, ha egyszer kiássák, vagy majd mi húsz év múlva, milyen jó móka lesz!”
Szereztek egy üres műanyag dobozt, amiben régen talán kakaóport tároltak. Telerakták a kincseikkel és még levelet is írtak! Levél nélkül nem kincs a kincs! Legalább is ez volt a korabeli standard.
18 év múlva egyikük kihajtott egy kereszteződésbe. A benyúló bokroktól nem látta az érkező Mercédeszt. Azonnal meghalt!
Éppen a fürdőkádban ült, amikor a hír megérkezett. Lenyomta  a fejét a víz alá, hogy még saját maga se lássa, ahogy sír… Vége van az egésznek 24 éves volt…
Többé nem történt semmi érdekes. Életek, emberek jöttek, mentek…
A minap reggel egy műanyag kakaósdobozt talált a kapu előtt. Vadi új utat építenek, felástak mindent. Az egyik traktoros előzékenyen félredobta a kiásott dobozt. Azonnal rájött, mi az, de estig nem merte kinyitni.  Csorba üvegcsék, tölcsér, fakanál, egy félig elrohadt műanyag baba… Lám, a műanyag tényleg lebomlik… idővel… és egy szélein gondosan megégetett levél. „1978-ban itt ásta el kincsét két barát…” Nem olvasta tovább, visszacsomagolta a dobozba és a hivalkodó gödörbe dobta az egészet.
Beült az autóba és elment a kereszteződéshez. A fákat és a bokrokat kivágták, a csomópontot kitáblázták, vígan haladt a forgalom…
(morpho)