Fotó: Fecher Ágnes

- Te nyertél?
- Majdnem.
- De nem nyertél.
- Miért te igen?
- Dehogy. Gondolod, ha nyerek veled üldögélnék itt?
- Igen.
- Hát pedig nem. Illetve, ha mondjuk lenne egy hármasom, akkor de. De egy telitalálat tájfunként kapna fel mellőled barátom.
- És, ha négyesed lenne?
- Az lenne a legrosszabb. Akkor teljesen döntésképtelen lennék. Nem lennék elég csóró és nem lennék elég gazdag sem.
- Amúgy mi a bajod velem?
- Semmi. Tényleg. Testvéremként gondolok rád.
- Biztos velem van a baj, de most hülyének nézlek.
- Tudod te vagy a jobbik énem. A lelkiismeretem.
- Baszki én a Dezső vagyok. Ennyi. Hetvenhat kiló, száztízpernyolcvanas vérnyomás és egy nyeretlen lottószelvény. Ez vagyok én. És tudod, hogy mennyire ez vagyok? Annyira, hogy csak most vettem észre, hogy fel sem adtam ezt a kurva szelvényt, mert pont akkor telefonáltál, hogy itt vagy.
- És tényleg itt voltam.
- Igen tudom. Na ezért nem vagyok én a lelkiismereted.
- Nem értem.
- Nem baj. Vannak dolgok, amiket sosem ért meg az ember csak érzi.
- Vagy nem.
- Vagy nem.
- Pont mint a lottó.
- Pont.
- Gyere meghívlak egy hubertusra.
- Én fizetek.
- Rendben.
vi

     ------------------------------------------------------------------------------------------------------------

- Miért pont minket rúgtak ki?
- Ja, a rengeteg barom közül, különben is, mi csak azt csináltuk, amit mondtak.
- Ott van Kata.
- Mennyire harsány, de túl nagy botrányt csinálna.
- Ott van Miranda.
- Végtelenül naiv, de ő a főnök lánya.
- Ott van Antonius.
- Baromira sunyi, de politikai kapcsolatai vannak.
- Ott van Shylock.
- Elképesztően keserű, de sakkban tartja a vezetést.
- Ott van Jágó.
- Egy féreg, de tudja, hogy hova döfje kést.
- Hát szerencse sipkáján bojt nem vagyunk.
hk