Fotó: Varga Imre

Azt hiszem azon az iskolai ünnepségen adta fel. A hosszú fapadokon egymáshoz préselődve ültek, a fehér ing és a rosszul szabott olcsó öltönynadrág egy masszává gyúrta őket. És akkor hirtelen, valahogy a semmiből, egész pontosan srégen hátulról érte a gyengéd simogatás. A váratlan gesztus elég volt ahhoz, hogy elfelejtse azt, hogy mennyi méltatlanság és meg nem értés fogadta, hogy hibái megbocsájtást nyertek, hogy végül is elfogadták, sőt valamiképp jutalmazni is fogják. Aztán kihívják azokat, akikre igazán büszkék lehetnek. Elsőként a mellette ülőt. És akkor meglátta a tanár arcán, hogy kínosan érzi magát, mert elvétette a mozdulatot. Egy fejjel odébb simogatott.
hk

        ------------------------------------------------------------------------------------------------------------

- Szia kisfiam!
- Puszi!
- Na mi volt ma? Hol a táskád?
- Az utcán. Pontosabban a kapura van akasztva.
- Micsoda? Miért?
- Azt mondtad, nem hozhatok haza rossz jegyet. Hát nem hoztam haza. Ott van az utcán. Mi lesz a vacsi?
- Rántottsajt sültkrumpli.
- Az jó. Sokkal jobb, mint az egyenletek vagy a kovalens kötés.
- Szóval két rossz jegy?
- Te anya, úgy látszik, hogy ezeket csak párban adják illetve ha a magatartás osztályozását is elfogadjuk mint igazság, ami szerintem egy szubjektív és részlehajló érzelem számmá alakítása, akkor ma én három rossz jegyet kaptam.
- Na, menj moss kezet.
- Anya szerinted lesz belőlem valaki?
- Nem. Nem valaki leszel, hanem te leszel. Ezen nem változtat a kovalens kötés, vagy egy hülye egyenlet és még Marika néni hol ilyen, hol olyan hangulata sem.
- A Kovács szerint metruál vagy valami ilyesmi.
- Ne felejtsd el a szappant. Na menj. Megkeresem a nagyi linzerét.
vi