photo by morpho

Sámli 

Éveken keresztül vitatkoztak arról, hogy ki kellene dobni azt a régi ócska sámlit. Legalábbis Sári szerint. Dani azzal érvelt, hogy nem is annyira levitézlett, amúgy meg a nagyanyjától örökölte. Sári ilyenkor mindig sírva fakadt, de amikor látta, hogy még ez sem lágyítja meg Dani szívét, látványos és zengzetes hüppögések közepette felhívta a volt osztálytársát, hogy miképpen lehetne a leghamarabb és a leghatékonyabban elválni.
Aztán kész lett a terasz. Ezzel újabb háborús frontok nyíltak meg sámli ügyben. Ugyanis Sári úgy vélte, ha már együtt kell élnie ezzel a szörnyeteggel, akkor legalább rejtsék azt el a lakás legsötétebb mélyére, mondjuk a kamrába.  Dani azonban nem bocsátkozott vitákba, hanem egyszerűen gondosan elhelyezte a széket a kész teraszon. Sári először arra gondolt: megragadja és kidobja az utcára. Majd az jutott eszébe: elhívja az anyját, hogy töltsön el náluk legalább két hetet. Végül csak annyit jegyzett meg:
- Nem párhuzamos.
má

              ------------------------------------------------------------------------------------------------------------   

Sarok 

Bámulsz a sötétségbe, de csak magad bámulsz vissza rád, mint abban a horrorban, aminek a címe nem jut az eszedbe. Nem emlékszel rá, hogy honnan indultál, sem a kezdőpont, sem az idáig vezető út nem alkot testet elmédben, és mégis vékony gyerekhangon kérdezgeted magadtól, hogy hol vagyok, és mikor érek oda, és sejted, hogy már ott vagy, mert nem érzékelsz haladást, de nem vagy biztos benne, hogy ha tartanál valahova azt tudnád. Azzal sem vagy tisztában, hogy saját akaratból vagy itt, vagy valakik büntetésnek vagy jutalomnak szánták, hogy ide kerültél, és nem tudod eldönteni magadban, hogy ha mások tették ezt veled, az most jó vagy rossz neked. Csak azt tudod, hogy…
hk 

               ------------------------------------------------------------------------------------------------------------ 

Asztal 

- Na! Aláírja végre? Tábornok!
- Nem, és még egyszer nem. Ragaszkodom hozzá, hogy ön kezdje, Tábornok.
- Nézzen már körül. És mondja el, hogy mit lát.
- Fákat, fákat, romokat, halottakat, halottakat, halottaskocsikat, papot és papokat.
- Úgy van. És első ránézésre is az ön katonáiból fekszik nagyobb mennyiség a földön, szétlőtt fejjel, hiányos végtaggal, felrobbant szívvel, gyáván, véresen, halottan, élettelenül, beleikkel az ég felé. Tehát mit akar?
- Igazságot.
- Tábornok! Fogytán a türelmem. Javaslom, hogy tegyük félre a tényeket. Fordítsuk arcunkat a Nap felé. Feledkezzünk meg ezekről a borzalmakról egy kicsit és ismerje el, hogy teljesen egyedül maradt. Ön körül egyedül a hullaszag az, ami kitartott.
- Tételezzük fel, hogy önnek igaza van.
- Rendben.
- Mi van, ha én analfabéta vagyok?
- Kizárt.
- Biztos ön ebben? Mi van, ha nem tudom leírni a nevemet? Gondolja, hogy X Y tábornokként bekerülhetek a történelemkönyvekbe?
- Biztosan nem.
-  Na látja.
- Akkor most mit javasol?
- Az lenne a legjobb, ha önök adnák meg magukat nekem.
- Gondolja?
- Nézze! Az országunknak szüksége van a békére.
- Egy ilyen patinás asztalon aláírt békére.
- Pontosan.
- Tábornok!
- Tábornok!
vi