Fotó: Birtalan Zsolt

A rendes ember ismérve, hogy nem halászik a zavarosban, csak átsiklik felszínén. Testét szárazon tartva, a szenny és mocsok minden molekulájától távol tartva lelkét és erkölcsi bizonyítványát, melyet mindig bal felső farzsebében hord, a szívéhez a legközelebb. Kérem szépen, utóbbi állításomban semmiféle ellentmondás nincsen, egy magára odafigyelő tiszta szívű ember minden körülmények között otthonosan mozog önmagán belül, sőt magán kívül meg pláne. Mozdulatai, szokásai, gondolatai, egész lénye nem más, mint a tökéletesség hirdetőoszlopa, melyet bármelyik magyar fővárosban büszkén tárnának az ideérkező turisták elé, hogy kérem, íme, az ember. Az Ember, csupa nagy kezdőbetűvel. Ő, aki ha kell, akkor árkon és bokron is, de ha nem kell, akkor minimum egy kiállítás falán. Ember.
vi

               ------------------------------------------------------------------------------------------------------------ 

Az ellenállás reménytelen. Még egy reménytelivel is nyomasztó, egy kilátástalannal egyenesen hasztalan. Lassan már csak a villanyszerelőknek jelent valamit. Esetleg a hajómérnököknek. Különben is árral szemben kortyokat nyelek akaratlan, széllel szemben homok karistol, meg elromlik a frizurám. Jobb, ha hagyjuk az erőlködést. Mindenki más cipőben, külön csónakban. Túl kicsiben, túl nagyban. A no pasaran blöffé silányult, a vive la resistance könnyű komédiává, a passzív rezisztencia egyszerű töketlenséggé Annak a sajkafélének, amiben lapátolok, nincs tartása, szerkezete is alig, hínár fogja, rejtett örvény pörgeti, a tervezésnek így értelme nincs, mert ki vagyok téve az elemeknek. Kényükre csak a vállamat vonogatom, kedvüket elfogadom. Egyszerűbb, ha hagyom magam. Azt hiszem, el fogom küldeni a picsába azt, aki a szememre veti, hogy a könnyebb ellenállás felé tartok. És csak röhögök azon, aki elhúz mellettem, mert úgyis tudom, hogy a következő kanyarulatban fel fog borulni.
hk

               ------------------------------------------------------------------------------------------------------------ 

Az utóbbi két hónapban tapasztalt erős elvizesedés, először az esővíz, aztán az el nem vezetett esővíz, később a talajvíz, felszínre törő karsztvizek, buzgárok, termálvízforrások, pulzáló vízerek kifogyhatatlan utánpótlásának következtében a tavak és folyók elvesztették határvonalaikat és egyetlen összefüggő, végeláthatatlan tengerré változott a Kárpát-medence.
A Vízöntők, Halak és Rák csillagjegy szülöttei eleinte örömmel fogadták az egyre párásabb éghajlat megjelenését, de aztán ők is kénytelenek voltak átállni azok táborába, akik az égi csatorna azonnali és végleges elzárását kezdeményezték. Beadványukban részletesen kitértek azokra a nemkívánatos változásokra, melyek a vízszint ilyen mértékű megemelkedését követték.
Az úszó vagy úszni alig tudó gyerekek nem lehettek biztonságban a kenukkal, csónakokkal száguldozó szabályszegők miatt, a vízi biciklivel szlalomozókról nem is beszélve. A vízi rendőrök helyszíni bírság kiszabásával próbálták fenntartani a közlekedést, de a vadvízi evezősök ellen már ők is tehetetlennek bizonyultak.  Később megjelentek a vízen járók, a dohányzási tilalom ellenére vízipipázok, a vízjeleket graffitizők, vízfejűek és vizuális típusok is.
Végül már az égiek is megelégelték a panaszáradatot és a vízutánpótlás fokozatos megvonása mellett döntöttek. A vízi járműkölcsönzők tömött zsebekkel kitelepültek vizigót rokonaikhoz és az óta bankjegyekből hajtogatott papírhajókat eregetnek a medrébe visszatért Dunán az itthon maradt szegény, kiöntött ürgéknek.
BSZ