Kulcsok
Fotó: Aknay Csaba
Bankszámlaszám, bankkártya szám, pin kód, személyi igazolvány szám, személyi azonosító, jogosítvány, forgalmi, adóazonosító jel, társadalombiztosítási azonosító jel, szerződésszámok, fogyasztói azonosítók, vevőkódok, ügyszámok, hivatkozási és iratszámok, tagsági és törzsvásárlói kártyák, vonalkódok, telefonszámok, pin kód (igen, mégegyszer), puk kód, lakcím, emelet ajtó, csengőkulcskapukód.
hk
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Kombájn Árpád belefáradt a bizalomba. „Nézze polgármester úr, nagyon köszönöm, hogy meglett korom ellenére marasztalni próbál, de ez a gondnoki állás nekem már pont annyira hiányzik, mint tyúkszemnek a macskakő. Ne haragudjon, hogy mostan hozakodok elő a mondókámmal, tudom, illetve nem tudom, de gondolom, hogy most önnek sem könnyű, hogy az a nyikhaj nyerte meg a választást, de én tisztelem magát annyira és úgy gondolom a viszonyunk is kellően alapos ahhoz, hogy megmondjam, részemről ennyi volt. Legutóbb tíz éve kellett zárat cserélnem a hivatal női vécéjének ajtaján, de azóta már csak férfiak dolgoznak itt, mert az összes nő elment szülni. Úgy érzem nincsen rám szükség. Polgármester úr, ez a község sínen van, nem mellesleg minden olyan automatikus meg modern lett. Én nem értem a fotocellát, de egy biztos, állhatok én kezemben a kulcsaimmal akár estig is, ha nincs áram, akkor se ki se be. Az áramtól amúgy is rettegek, hogy megbasz. Nem vagyok én már ide való. Évekkel ezelőtt még elreszelgettem a műhelyben, szétvertem amit kellett, fúrtam faragtam, de mint mondtam, olyan ez már nekem tyúkszemnek a macskakő.”
vi
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Számtalan szeretővel áldott meg a sors, ami kevésbe köszönhető a szerencsének, inkább tudatos gyűjtő szenvedélyemnek estem boldog áldozatául.
Az első kulcsot tizennégy évesen kaptam a szomszéd nénitől, hogy bármikor átugorhassak hozzá, ha papás mamást szeretnék játszani. Gimnáziumba menet ismertem meg a virágbolt előtt ácsorgó fiatal nőt, aki ágymagányában épp egy korombeli, kedves arcú fiúcskáról ábrándozott, és hamar lecsapott rám, mikor útjába sodródtam. Kulcsot is adott a szomszédok miatt, hogy a kora reggeli csengetésekkel ne zavarjam meg az erkölcsös ház ingatag nyugalmát. Egyetemi éveim alatt sok egyedülálló nővel éltem együtt, se kosztot, se lakbért nem kellett fizetnem, csak szeretnem kellett őket, ahogy nekik jólesett. Első fizetésemből vettem egy nagyobb kulcstartót, hogy rendezettebb legyen gyűjteményem, de rá kellett jönnöm, hiába címkéztem meg egyenként a kulcsokat, egy idő múlva már nem találtam meg a hozzájuk tartozó ajtókat. Az utánpótlás azonban mindig biztosítva volt. Bejáratos lettem szingli főnökömhöz, hűtlen férjeik után sírdogáló kolléganőimhez, a combtőig felhasított szoknyában illegő recepciós lányhoz és Marcsihoz, a tinédzser testű férfifalóhoz, aki közel az ötvenhez egyszerre három pasival udvaroltatott magának.
A kulcsok egyre gyűltek, és mindegyik egy-egy külön világba engedett belépni. Volt köztük karcsú és tömzsi, kerek és cingár, réz, vas és acél, hideg tapintású, kézhez simuló kedves, szárnyas és mágneses, kopott és új, de végül mind használhatatlanná és feleslegessé vált, mert annak az ajtaját, akit igazán szeretni tudnék nem nyitja egyik sem.
BSZ
