Fotó: Birtalan Zsolt

Nem elég az erős napsütés, a lüktető halánték, a gyomorban kavargó előző esti szolid alkoholkeverék (vodka, vörösbor, sör, campari soha), a nappal agyvelőt hasogató zsibongása, az aszfalt bokaficamító gödrei, a foghíjas macskakövek – és az igaziak, amelyek öntudatosan nézik le a városlakókat –, parkoló autók vad burjánzása, öregasszony csoszogása, a sátán csilingelő kacagása,  távoli templom harangjának vacogása, a negyedikről alázuhanó verslábak, az apáca fehér szandálja – a szürreális méretű virágcsokor már szinte mellékes –, de még a behajtani tilos tábla is elvakítja azt a kurta pillanatot, amikor egy percre azzal álltatjuk magunkat: azt csinálhatunk, amit csak akarunk, hiszen ez itt a paradicsom.
má

                    ------------------------------------------------------------------------------------------------------------

A Campari szar. Mindig gin tonikot ittunk. Azon az estén is így volt, amikor Kéra meghalt. Egyszerűen, simán és pisszenés nélkül lepuffantották. Jó, azt tudtuk, hogy egyre több zűrös ügye lett, egyre többször keresték idegenek, egyre többször eltűnt, de olyan piti volt az egész. Csak egy játék, gyerekes csínytevés. Semmi komoly balhé. Visszagondolva, máig sem értem, miért is történt azon az estén. Azt sem, miről ismertem fel a tettesben Semert, és köptem be a zsaruknak. Azt viszont tudom, a tanúvédelmi program átalakít, és megvéd. Ha Isten szolgálójának öltözöl meg pláne. Viszont itt nincs pia, még Campari sem. Üdv a paradicsomban!
L.Cat

                    ------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Plakát 

- Jöjjön, jöjjön Murekné! Köszönöm, hogy befáradt.
- Jó napot igazgató úr!
- Tudja miért hívattam?
- Nem.
- Persze, hogy nem. Miért is tudná.
- Ön haragszik reám.
- Reám? Reám. Hol él maga?
- Kispesten.
- Nem úgy értem. Murekné! Maga valamiért leragadt a szirupos kiegyezés korában. Fogja fel kérem, hogy itt farkastörvények uralkodnak, az baszik, aki lemegy az erősebb kutyával vitorlázni a tengerre.
- Én nem értem, hogy mi a baja az igazgató úrnak.
- Gondoltam! Pont ezért mondom el röviden. Maga kezeli ennek a likőrös cégnek az ügyeit igaz?
- Részben.
- Jó, akkor legyünk konkrétak. Maga volt az, aki ezt a reklámplakátot beékelte egy zárda, egy templom, és egy katolikus leányiskola háromszögébe?
- Én csak…
- Murekné! A lényeget. Maga volt?
- Igen.
- Nézze, mi egy piacot vezető cég vagyunk. Ezt a blamát nem engedhetjük meg magunknak.
- Igazgató úr!
- Nézzen erre a képre. Mit lát? Megmondom. Sétáló apácákat. Percenként vagy ezret.
- Szerintem ön túloz.
- Jó! Akkor ki van rúgva.
- A közelben van egy kupleráj, egy masszázsszalon és egy zsinagóga, maga arrogáns vén fasz. Felmondok!
- Zsinagóga?
- Igen.
- Ki van rúgva!
- Nem rúghat ki. Már felmondtam.
vi

                     ------------------------------------------------------------------------------------------------------------

A paradicsom kapuja zárva. Mintha nem is lenne. Jobb ezt tudomásul venni, bárki hazudja az ellenkezőjét. Mózesnek még megvolt a vigasz, hogy ha számára megpillanthatatlan is az ígéret földje, tudta, hogy azért másnak nyitva lesz. Nincs olyan erő, ami semmisé tenné a behajtani tilos táblát, ahogy Jézus tette egykoron a pokol és menny közé szorultakkal, vagy mint doktor Faustus esetében maga a Teremtő. Ezen semmilyen földi hatalom, sem a szenátus, sem a termelésre fogott nép nem fog változtatni, hiába tettetik azt, hogy képesek lennének rá itt, ezen a Földön megnyitni a zárakat. Az egyértelmű jelek – akiknek van szemük a látásra – még a valamikor szilárd falakkal védett istenhívőket is megérintik, nem tudják kivonni magukat plakátszemek fürkésző pillantása alól, ugyanúgy, ahogy a vasárnap már érzi az elkerülhetetlen hétfő jelenlétét, és lassan lemond az önáltatásról, hogy talán ez alkalommal nem fog elmúlni.
hk